Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: Jégverésben, forgószélben

a legkülönfélébb politikai és társadalmi mozgalmaknak. Ä11 tehát és figyel, összehasonlít. Következtet. Gazdasági helyzete már a „magyar élet” legkezdetén jelentősen romlott. Megsínylette a pénzbeváltást: hét koronát kellett adnia ahhoz, hogy egy pengőt kapjon, holott a két pénz értéke, javára a koronának, majdhogynem fordított arányban viszonyult egymáshoz. Egy mázsa bűzáért a „cseh világban” százötven koronát kapott a parasztember; 1938 után tizenhét és negyven pengő között ingadozott a fölvásárlás ára. A munkás napi bére hat-tíz pengő; a napszámosok átlagkeresete 1939-ben két és fél pengő. Voltak esztendők, amikor napi átlagbérük, kerülvén az három pengőbe, eey kiló cukorra sem volt elég. Amikor egy mázsa krumpliért [19—25 pengő) nyolc-tíz napot kellett dolgozniuk.

Fölszökik a cipő, a ruha, a fehérnemű ára. „Tízéves jurma lehettem, amikor az i:kb- lábó kirándónyi vittek bennünköt Magyarországra — mondja édesanyám. — Fő vótunk őtözve szépen, mégníztek bennünköt nagyon az ottaniak. Mintha márna lett vóna, úgy emlíkszék, mit kajdásztak felénk: No, majd a Horthy alatt kilátszik a feneketek a szoknyából" Le is vetkőztették az Ipoly menti embert ezek az esztendők. „A hábo-ús gazdálkodás következtében szükségessé vált bizonyos áruk és cikkek beszerzésének korlátozása, vagy egyéb megszorítások alkalmazása” — olvasom Bars és Hont k. e. e. vármegyék 1943-as évkönyvében —. így a 29. 400/1943 K. M. számú rendelet a ruházati cikkek beszerzését korlátozza, meghatározva azt a legnagyobb mennyiséget, melyet a fogyasztó az 1943. évben vásárolhat.” Egyetlen ingért ekkoriban kétszáz pengőt kérnek már a kereskedők.

1938—1944 között a kibocsátott papírpénztömeg a tizennégyszeresére nő. Arufedsz-ste nincs. Cipő sincs. Lábbeli tekintetében — írja a megye alispánja — „Az ellátási viszonyok ma már annyira rosszak, hogy a havonként kiadható piros színű utalványokkal még a legszükségesebb és legsürgősebb igényeket sem tudom kielégíteni. Nagy gondot okoz a hadműveleti területekről hazaérkező leszerelt katonák lábbeliellátása is. Ezért előterjesztést tettem a m. kir. közellátásüayi miniszterhez a bőrtalpú lábbeli kontinrens felemelése és a leszerelt katonák lábbeliellátásának biztosítása érdekében. Előterjesztésemre a közellátásügyi miniszter a cselédbakancs akcióból fennmaradt selejtlábbelikből 360 pár bakancsot juttatott a rászorult leszerelt katonák ellátására”. Selejt bakancs és fatalpú szandál — ebben vághat neki a „magyar jövendő”-nek a kov embere. A Vármegyei Közjóléti Szövetkezet 1943-ban cipővarró tanfolyamot szervez a hadba vonultak hozzátartozói részére. Okítják, tanítják a népet, a mezítlábost, miképnen készüljön a fatalpú szandál, a kukoricacsuhéból fonott. Tartatik tanfolyam — ügyében a csuhé- feldolgozásnak és a házi vászonszövésnek — Ipolypásztón is az 1943-as esztendőben.

Előrehaladtával a háborúnak romlik egyre a közellátás. A megye élére törvényhatósági, a községekére helyi közellátási bizottságokat neveznek ki. Zavarok a cukorellá- tásban. Fölterjesztendő — minden évnegyed előtt legalább hetvenöt nappal —, hogy melyik község mennyi cukorjegyet igényel. A háború vége felé egy főre tizenkét deka cukormennyiség esik — havonta. Fogyóban a liszt, a hús, a zsír. „Egyes községekben — idézem csak Bars és Hont megyék évkönyvét —, ahol a lakosság sem önellátással, sem a sertésvágásokból eredő zsírtartalékolással a szükséges fehérárut biztosítani nem tudta, a hiányt a közellátásügyi miniszter által havonként kiutalt 40 q margarinnal pótoltam”. Negyven mázsa margarin — egy majd százötvenezer lakosú megyére ...

A közellátásügyi miniszter sertés- és zsiradékbeszolgáltatási kötelezettséget rendelt el. Vágómarha-kontingens vettetik ki a községekre. Törpebirtokos, középparaszt, nagygazda? — differenciálásra nem nyújt módot a követelődző hadigépezet; sújtja tehát a szegényebb rétegeket is ez az intézkedés, megrengetve a hagyományos parasztélet rendjét és függetlenség-tudatát. Ellenszegülni? Nem lehet. „Voltak egyes gazdaságok, melyek többszöri felhívásom ellenére sem tettek eleget be szolgáltatási kötelezettségüknek, ezért a közhangulat megnyugtatása és az igazság elvének érvényesítése érdekében a mulasztó gazdaságokkal szemben megtorló intézkedéseket alkalmaztam ...” — jelenti fölötteseinek a megye alispánja.

1942-ben kidolgozták a Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer elméletét. Előlratik, hogy mit termesszen a gazda. Mustárt, napraforgót, repcét, lent, kendert; olyan növényeket, melyeket a hadiipar szolgálatába állíthat a feldolgozás. Szótárnyi füzetecske őrzi emlékeit a háborús évek paraszti gazdálkodásának. Gazdakönyve szerint K. L. tizennégy és fél holdas ipolypásztói gazda köteles volt az 1944—45-ös évben kenyér