Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - LÁTÓHATÁR - Vlagyimir Bondarenko: Eleven emlékezet (A Nagy Honvédő Háború a mai szovjet irodalomban)
ború eleven emléke is kell hogy éljen az íróban. A borúka a szárazságot is kiállja című regény mottójául Julo Tuulik észt prózaíró Albert Schweitzer szavait választotta: „Annak, aki megszabadult a fájdalomtól, nem szabad azt gondolnia, hogy ő most már szabad, és újra úgy élhet, mint azelőtt. Most, hogy megismerte a fájdalmat és a félelmet, köteles segíteni a fájdalom és a félelem elleni harcban .. A mottó az észt prózaíró egész művén végigkísér bennünket. Szirve félsziget lakosságával együtt, még gyermekként, őt is elhurcolták Németországba; az út során szüntelenül a kivégzéstől rettegtek. Tuulik alig múlt negyvenéves, de szemtanúja a háborúnak. Regényében tények, elbeszélések, dokumentumok sorakoznak. Aki átélte azokat a napokat, az események minden tónusát köteles átadni a következő nemzedéknek, hogy az emberek ne feledjék el, mit hordoz magával a fasizmus. Az írói emlékezet így válik gyakran dokumentummá. Szergej Orlov költő írja Ku- rocskin A háborúban akár a háborúban című elbeszéléséről: „A rómaiak úgy vélték, hogy a próza szülőanyja az emlékezet. És az adott esetben szinte elképeszt bennünket annak a háborúnak az emlékezete, amely már régen tovatűnt, de az atmoszférája, a részletei, maga a levegője is olyan pontosan van ábrázolva, azzal az alkotó emlékezettel, amely nélkül nem létezik művész . ..” A művészi-dokumentarista irodalomban az emlékezet egyesül a dokumentummal, a művész emlékezete segít kiválasztani a legfontosabb dokumentumokat. Ez az oka annak, hogy a háborúról szóló legjobb művészi-dokumentarista könyveket mind frontharcos írók írták. A háborús művészi-dokumentarista próza nevelő szerepe óriási. E próza képei és tanúságtételei, eszméi és tényei a nép ön- megismerését, a történelemben elfoglalt helyének tisztázását szolgálják. A tények és konkrét események alapján írt könyvek a társadalmi lét könyveivé válnak, mivel a kor alapvető igazságának a részeit hordozzák magukban. A kor alapvető igazságának a lényege pedig az, hogy a nép helytállt, a nép győzött. Győznie kellett! Haraszti Mária fordítása
