Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - LÁTÓHATÁR - Vlagyimir Bondarenko: Eleven emlékezet (A Nagy Honvédő Háború a mai szovjet irodalomban)
Dmitrij Guszarov megírja A könyörületesség határán kívült, újszerűen láttatva, milyen is az az ellenség hátában folytatott harc... Dmitrij Guszarov könyve után nehéz volt bármit is hozzátenni a német hátország témaköréhez, s akkor — egyszer csak megjelent Alesz Adamovics Büntetők- je, az árulásnak és a fasizmus természeté- »ek ez a filozófiai-pszichológiai elemzése.” A könyörületesség határán kívül — Dmitrij Guszarov regény-krónikájának címe találóan jelöli meg önnön tartalmát is. Bár itt a „találóan” szó sérti a fülünket, lévén szó egy egész partizánbrigád életéről. Az 1942-es év rendkívül nehéz nyarán bonyolult helyzet uralkodott a frontokon. Hogy az ellenséges hadseregnek több, mint háromezer katonáját vonták ki a leningrádi frontról s vetették be a partizánok megsemmisítésére, s hogy e hadműveletek lefolyását maga Mannerheim ellenőrizte — ez már önmagában is óriási sikernek számított. A szerző hét évig dolgozott a művön. A szemtanúknak, az események résztvevőinek, az elesett katonák hozzátartozóinak százai vonultak fel előtte. Guszarov óriási mennyiségű hazai és finnországi dokumentumot olvasott el. Az író direkt ezért utazott Finnországba, ahol finn elvtársak segítették a levéltárakban végzett munkáját. Az utazás eredményeképp született meg Guszarov egyik legjobb elbeszélése, A sebesült angyal, amelyben a szerző az általa kedvelt dokumentarista formában mondja el találkozását a volt finn katonával, aki most az Athenaeum nevű finn nemzeti múzeum alkalmazottja, s akivel egyazon helyeken, csakhogy a front két ellentétes oldalán harcoltak. Dmitrij Guszarov egy kis karéliai falu elfoglalásáért folyó éjszakai harcban sebesült meg. Azóta egy erős botra támaszkodik, ez a bot a segítő társa. Ugyanebben a csatában a múzeum alkalmazottja is részt vett. Ennél jobbat kitalálni se lehetne. Az igazság gyakran teljesen hihetetlen. Lehetséges, hogy éppen ennek a békeszerető, jólelkű finn embernek a golyója okozta a sebesülést, ami miatt az orosz írónak még ma is botra kell támaszkodnia? Egyikük sem akar többé háborút. A békeóhaj ösztönzi a finn tudósokat, hogy aktívan segítsenek a regényhez szükséges anyagok összegyűjtésében. Ez az óhaj a magyarázata annak is, hogy a legnagyobb finn kiadó aláírta a szerződést A könyörületesség határán kívül finnországi megjelentetéséről. Az egyes regényalakok életrajza valóságos. De az író csak a könyv egységes koncepciójának a végiggondolása útján tudta tisztázni, hol állnak és milyen szera- pet játszanak ezek a valóságos hősök a regényben. Nehéz az írónak teljesen tárgyilagosnak lennie; de mivel egy nagy eszme vezérli, az egyéni a népivel, a társadalmival egyesül nála. Az egyéni eszmének egybe kell esnie a társadalmi eszmével, szükségesnek kell lennie a társadalom számára, különben nem sokat érne ez az egyéni eszme sem, bármilyen szép köntösben jelenne Is meg. A partizánbrigád sorkatonájának életéből kiragadott mozzanat, mielőtt bekerült volna a regénybe, mérlegre tétetett, az író megvizsgálta, milyen jelentőségű volt ez a mozzanat a partizánbrigád élete szempontjából. Amikor az író a dokumentarista irodalomhoz fordul, megnő a felelőssége m;nt történésznek, mivel a tehetségesen megformált történelmi tény éppen az ő megfogalmazásában ragad meg a nép tudatában. Így állt Breszt védőinek sorába Szer- gej Szmirnov író; a finn hátországban tragikus sorsra jutott partizánbrigád története immár elválaszthatatlan Dmitrij Gusarov olvasatától. Vannak esetek, mikor az írói hiba hosszú évekig visszhangzik az emberek emlékezetében. A történészeknek joguk van hibázni, ők elállhatnak helyt3- len nézeteiktől, új könyveket írhatnak. Ds mit tegyen az író, ha könyvébe — talán nem is az ő tévedése folytán — történelmi hiba csúszott? Hiszen így egész élete kérdésessé válik! Milyennek kell hát lennie az író művészi intuíciójának, a további nemzedékek előtt érzett felelősségtudatának, hogy dokumentarista prózája a korszak hangjává, a kor tanújává váljék? A szovjet emberek új nemzedékei nőttek fel, akik szerencsére nem tudják, mi az a háború, de akik kötelesek megérteni, s meg is akarják érteni a nép győzelmének valódi súlyát. Talán elsősorban hozzájuk szólnak a háborús próza dokumentarista alkotásai. Művészi-dokumentarista próza . .. E műfajnak megvannak a maga veszélyei. Nem olyan könnyű egyeztetni a művészi ábrázolásmódot a száraz tényekkel, nehéz elkerülni a kísértést, hogy a dokumentumot alárendeljük a könyv cselekményvonalának. Danyiil Granyin írja: „Ha ki akarjuk deríteni, honnan ered mégis a szükséglet,
