Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - LÁTÓHATÁR - Igor Inov: Prágai motívumok (vers)
IGOR INOV Prágai motívumok i A hideglelő hajnal villamosokat remegtet, s a Staromestskán Ján Hús lobogva sugárzik. Töröld meg pajkos, sötétbarna szemed! Megjutalmazlak — íme egy szélkakas! A Dlouhától rézsűt, a tejbárban megreggelizünk ismét sietve, a Stromkován igyekszünk az olvasóterembe, hogy helyünket a kályha mellett ne szalasszuk el. Nezval Edisonja vár ott téged s engem, és álom füstölög két szemedben, folytatod a szendergést, gyönyörűm. Duruzsol a kályha, mi meg — egy hu-hút se. Meleg van. Ám azáltal, hogy megérinthetlek téged, még inkább melegem lesz. 2 Ügy törekszem a szerelmet verssé varázsolni, mintha csak ettől függne az életem. Én vagyok a történés és én a krónikás is, tombolok, körmölök, írok . . .
/
