Irodalmi Szemle, 1985

1985/5 - Jaroslava Pašiaková: Májusi reminiszcenciák

Neumannt nem lepte meg a müncheni árulás. Belső bizonyosságát háborús versei igazolják, amelyeket Bezedný rok (Végtelen év, 1945) és Zamorená leta (Megfertőzött évek, 1946) című köteteiben jelentetett meg. Az első kötet tanúvallomás arról, hogyan rendeződött el a kommunista költőben az 1938-as év élménye. A második kötet versei a „megszállás fertőzött légkörében” a tiszta emberi értelmet és érzelmet, a jövő fényesebb perspektíváját sugalmazták. A háború után Neumann költészete a Rudé zpévy (Vörös énekek) című kötetben addig el nem ért magasságokba jutott fel. A fasizmus feletti győzelem örömének szenvedélyes hangja hatja át verseit. Az örömé, mert „felettünk a tiszta, vörös zászló, az emberi haladás jelképe lobogott”.

A háborús kataklizma idején Neumann Fráňa Šrámekban, a szenzualista költőben lelt eszmei társra. Mindketten a fasiszta megszállás ellen foglaltak állást, s hittek a Keletről érkező segítségben. Srámek 1945-ben kiadott Rány a ruže (Sebek és rózsák) című kötetének erőteljes, határozott hangja ragadja meg az olvasót, különösen a Mlčící voják (Hallgató katona) című versében, vagy a partizánharcok hőseit megéneklő dalaiban.

Josef Hora is azok közé a költők közé tartozik, akik nemzetük függetlenségét féltve felléptek a fasizmus ellen. A népe, hazája sorsát vállaló költő forradalmisága, a nemzetért és az igazságos társadalmi rendért folytatott küzdelme a Domov (Haza, 1938) című kötet verseinek — különösen a Zpév rodné zemi (A szülőföld dala) címűnek — lenyűgöző erőt kölcsönöz. Jan houslista (Jan, a hegedűs, 1939) című költői elbeszélésében a veszélyhelyzetben levő nemzet kitartásába vetett hite tükröződik. A Requiem című kötet versel már nemcsak a megszállás fojtó légkörét, a bizonytalanság, a nihil érzetét s a halál közeliségét Idézik, hanem a feltámadás reményéből táplálkozó életerőt is, hiszen „a fájdalom is elmélyítheti a szeretetet”. A költő harca korai halálával ért véget 1945. június 21-én, nem sokkal a felszabadulás után.

Jaroslav Seifert eszmei és művészi arcéle már a második világháború előtt kialakult. Líraiság, megható egyszerűség s a megszállás megrendítő élményeinek kifejezése jellemzi a Zhasnete svétla (Oltsátok el a fényt) című kötet verseit, valamint a S náručí otevrenou (Kitárt karokkal) című versciklust, amelyet a háború után kiadott első kötetében, a Prilba hliny (Sisaknyi agyag, 1945) címűben találunk. Az érzelmi emelkedettség leginkább a Barikáda rozkvetlých kaštanu (Virágzó gesztenyék barrikádja), a Kvét- nové noci (Májusi éjszakák) és a Ranní zpév Rudé armády (A Vörös Hadsereg hajnali éneke) című verseket jellemzi.

Hasonlóan jelentős, de merőben más Nezval költészete. Historický obraz (Történelmi kép, 1939) című kötetének verseiben a fasiszta megszállás allegóriáját írta meg. Ehhez a kötethez kapcsolódik a felszabadulás után keletkezett két versciklusa. A Historický obraz (1954) című triptichon — a Svábi (A svábok, 1945) című vers mellett — Nezval első könyve a háború után, amelyben allegorikus formában ítéli el a náci betolakodókat. Az 1939-ben megjelent első részben még jelképesen és erősen romantikus eszközökkel ábrázolja a történelmi valóságot. Nezval nem a valóságban keresi nemzete tragikus sorsának okait, s a történelmi okokat sem mérlegeli. Akkori költészete a szorongás, a katasztrófától való félelem szuggesztív kifejezése, a betolakodó ellenségben megtestesülő félelemé. A komor alaphangot elmélyíti a haza romantikusan stilizált középkori víziója, amelyet átszőnek a megszállás sötét képei. Romantikus színezetűek a szimbólumok és a versmotívumok is.

A Historický obraz háború után íródott verseiben a jelképiség már háttérbe szorul a konkrét valóság hatására — a rejtett utalásokra ekkor már nem volt szükség. Nezval érzelmi elkötelezettsége a Vladislav Vančura hősi alakjának szentelt versekben a legerősebb, továbbá azokban, amelyekben a szovjet hadsereget köszönti.

Az új békés élet feltáruló lehetőségeire azok a fiatalabb költők reagáltak a legérzékenyebben, akik számot vetettek a régi világ örökségével és magányosságukkal, hogy aztán szenvedélyesen, személyes átéléssel kísérjék figyelemmel a régi és az új világ harcát. Mélyen érintette őket az a történelmi fordulat, amelyet a Szovjetuniónak a fasizmus feletti győzelme hozott.

E költők közt az első helyen Vladimír Holant kell említenünk. Holan a harmincas évek Európájának sötét vízióját foglalta versbe a pusztító spanyol fasizmus elleni tiltakozásának jeléül, majd Zári 1938 (1938 szeptembere) című versében a müncheni árulást ítélte el élesen.

A nyugtalan kor, a haladó és a reakciós erőknek a világ sorsát érintő konfliktusa