Irodalmi Szemle, 1985
1985/5 - Mács József: A sztaroszta (elbeszélés)
A SZTAROSZTA A front olyan hirtelen vonult át a falun, mint nyáron a zivatar. A szovjet utászok egykettőre járhatóvá tették a felrobbantott hidat, s a dombokról lezúduló, ferde szemű, széles pofacsontú katonák minden házat és pincét gondosan átfésültek — németeket kerestek. Márton Márton pincéjében meresztették legtovább a szemüket, mintha a sok feketébe öltözött, korommal festett, lisztporos hajú nőn végképp nem tudtak volna eligazodni. Csak amikor észrevették reszkető félelmüket, akkor kezdtek furcsán mosolyogni. Azután is, ahányszor csak bedugták a fejüket a pincébe, mindig a legfélénkebb nőn, Boriskán állapodott meg a tekintetük. Mintha a színtelen, kormos arcból és a fiatalosan csillogó szemből olvasni tudtak volna: Ne bántsatok! Ne tegyetek velem csúfságot! Ne akarjátok, hogy a meg- becstelenített lány életét éljem! Márton Márton úgy kísérgette fel a pincéből a katonákat, mint a házát megtisztelő vendégeket. S szófukar hírére rácáfolva, még beszélgetni is akart velük. Felmelegedett lélekkel, valahogy úgy, hogy ha már a falujukig jöttek, legyenek jó szívvel hozzájuk, ne bántsanak senkit, főleg a félénk lányokat, asszonyokat ne, s kérés nélkül ne nyúljanak semmihez, mert itt is úgy van, mint náluk. Gyötrel- mesen meg kell dolgozniuk mindenért. — A természet itt is fukar, mint egy vén uzsorás. Igen-igen a kedvében kell járni, hogy valamit adjon! — magyarázta nagy karcsapásokkal Márton Márton, s mosolygott is bölcsnek vélt szavaihoz. Gyengécske szlovák nyelvtudásával nem sokra ment. A katonák nem fogták fel szavainak az értelmét. Később már nem is magyarázkodott. Felment a pincéből, s azonnal faképnél hagyta őket, körülnézett az istállójában és a csűrjében. Felfordulást sehol nem tapasztalt. A helyén talált mindent. A falut sem érte nagyobb kár. A golyó csupán a falakon ütött lyukat. A közeli parókiát sem dúlták fel. A pap ki-kihajolt az ablakon, mintha furcsállotta volna, hogy nem jönnek az Isten földi szolgájáért. Márton Márton a pincébe visszatérve nyugalomra intette a családot. — Láthatjátok magatok is, nem eszik olyan forrón a kását! Megérkeztek, akikkel annyiszor ijesztették a népet, és nem élnek emberhússal, nem erőszakoskodnak a nőkkel... Mács József
