Irodalmi Szemle, 1985

1985/4 - NAPLÓ - Vass László: Hazaérkezés Szlovenszkóra

és egyenlő jogokat biztosító hazáját. Lenyesegettem magamban a kozmopolitaságot, de ugyanakkor nem engedtem, hogy élethez jussanak bennem a soviniszta nacionalizmus vadhajtásai, amiknek akkori börtönéletem, szégyenletes meghurcoltatásom esetleg kedvező melegágya lehetett volna. Tisztultan és megerősödve léptem ki szabadulásom napján a fogház kapuján, idegzetemben cipelve az uj sorsközösség örök pecsétjét. Jóllehet, ma öt lépésnél már többet léphetek, de vannak perceim, mikor újra magam körül érzem a szűk falakat és kilátóul a vasrácsos keskeny ablakot. Sokszor, mintha az egész világ nem volna egyéb, mint egy hatalmas koncentrációs tábor, bénult értelemmel, karóhoz kötött agyakkal. De mégis, itt már különbséget tudunk tenni az előre és a hátra között. Ma nem olvasom fennhangon a nyugati igéket, de gyúrom, alakítom, formálgatom a magyar szót, hogy az is úgy hangozzék, mint a ködök alatt pihenő Európa, fénylő tisztasággal és szabadsággal. Űh, ma is gyanúsan néznek ránk írókra, a világ börtönőrei, hogy talán kezd agyunkra menni a szabad európaiság gondolata. Mindegy. Mi az értelem mániákusai vagyunk és az igazság hajszolt vadjai. Hazaérkeztem Középeurópába és megtaláltam helyemet küzdő társaim közt a vártán. Velük együtt kalapálom a magyar szót ezen a hulló Dunatájon, hogy európai hangot üssünk meg véle. A gonoszság és az erőszak szennyes áradatában uj gátakat építünk és ha reggelre leomlanak, nappal újra kezdjük, és ha a cselszövés, a hazugság, buta mítoszok rohama mégis ledönti, családunkat, asszonyainkat és magunkat építjük bele a falakba, csakhogy erősek legyenek, tartósak egy boldogabb Jövendő számára. És amit börtönépítő elődeink elmulasztottak: mi magyar irók, vallói és vállalói a népünkkel kötött uj sorsközösségnek, — minden magyarban otthont emelünk ennek az uj Dévavárának, minden népek közös hazájának: Európának, és véle a nagyvilágnak. í Magyar Nap, 1937 karácsony)

Juhitatás