Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - NAPLÓ - Ladislav Holota—Mészáros András: A mindennapi tudat problémája Marxnál és Lukácsnál
nnpió 100 éve született Lukács György A MINDENNAPI TUDAT PROBLÉMÁJA MARXNÁL ÉS LUKÁCSNÁL Ladislav Holota—Mészáros András Idén áprilisban emlékezünk meg Lukács György születésének századik évfordulójáról. Ebből az alkalomból több — személyiségét és életművét tárgyaló — monográfia lát napvilágot, tudományos emlékülések egész sora foglalkozik a 20. század marxizmusában elfoglalt helyével. Lukács tudományos (filozófiai és esztétikai), valamint ideológiai munkássága már életében is állandó és heves viták forrása volt; gyakori irányváltásai, önkritikái arra vezettek, hogy alkotásai tükrében legalább három, de inkább négy alkotói korszaka különböztethető meg. Kis túlzással — hogy Eörsi István szavait idézzük — Lukács gondolatvilága helyett akár Lukács gondolatvilágairól is beszélhetnénk. Ez a tény már magában is megnehezíti az elemző munkát, mert a hozzá való viszonyulás eleve az életmű vagy életpálya bizonyos szakaszai iránt érzett rokonszenv vagy ellenszenv, esetleg elméleti beállítottság által anticipált. Mindezt bonyolítja még az is, hogy Lukács 1919-től kezdve közvetlenül vett részt a politikai-ideológiai harcokban, és elkerülni azt a hozzáállást, amely az elméleti hibákból politikai tévedéseket dedukál és vice versa, aktuálisan feladott lecke mindnyájunk számára. Más oldalról viszont munkánkat „könnyíti” az, hogy Lukács ellenében cselekednénk, ha doktrinér módon alkalmaznánk tanítását. Elméleti újításainak nyomán vissza kell nyúlnunk a marxizmus klasszikusainak élő örökségéhez, és ezek segítségével feldolgozni a jelen gyakorlati és elméleti problémáit. Ezen alapállásból kiindulva cikkünk kettős feladatot tűzött maga elé: egy Lukácsnál megjelenő és (ez már most leszögezendő) nála egymásnak ellentmondó kifejtéseket nyerő problémakör felvázolásával és bemutatásával egyidőben megpróbáljuk rekonstruálni Marx idevágó nézeteit és ezzel kiindulópontot nyújtani a későbbi elemzések számára. Ez nem jelenti azt, hogy Lukácsot apropóként használva elmélkednénk egy filozófiai kérdésről, de azt sem, hogy csupán Lukács megoldását mutatnánk be, már csak azért sem, mert túlnyomórészt kései főművére, a halála után kiadott Ontológiara1 támaszkodunk, a megelőzőkre pedig csak annyiban hivatkozunk, amennyiben azok bizonyos relevanciával bírnak témánk szempontjából. Ez pedig a társadalmi tudat ontológiai státu zának kérdése, viszonya a társadalmi léthez, funkciói, jellemzői stb. E problémakör a szocializmus jelenlegi fejlődési foka elméleti megragadásának szempontjából is fontos, ezért gyakorlati jelentőségű is.
