Irodalmi Szemle, 1985
1985/4 - LÁTÓHATÁR - Rotraud Wieland: Kiegészítő lapok a kérdőívekhez, Éjjelre a részeges Balaton, Hilton-szállo Mátyás-templom, Szentendrei levél, Régi album (versek)
Régi album i Faragott asztal, gyertyák, gyermekek (és semmi romlottság alatta?). Ó, mámorral megidézett, múlandó ifjúság . . . 2 Hivatali székében Jasager apó. A házasság masszív bástyái. Meg egy hivatalos mosoly: Hiszen nem minden oly komisz. 3 Összekulcsolt kezek teremtenek összetartozást. (Egy hotelszoba sebezhető magánya inkább.) 4 A német szereti a természetet — ott is, ahol a nagybácsi keze lángra gyújtja paráznán a nagynéni térdét. 5 A szerencsétlen anyós tekintete kihunyt, akár a sápadt vőlegény cilindere alatt a gyertyák (hát igen, adódtak akkor is tréfás helyzetek!). 6 A háborús és háború utáni időkben megszaporodtak a beesett arcú albérlők. Ö, hol voltak már a békeidő masszív, faragott szekrényei, a csizmák, a felöltők? 7 Mégis, a szavak a halálon túl is változatlanok maradnak: Az volt csak a megbízhatóság. Csupán a férfi, aki: néma. És a nő, aki: hál’ istennek a nemzetség egyedüli szégyenfoltja volt (kívülem!). 8 Bámulnak rám képeim ősi ablakai. Látod, mondják, ez az igazság. Semmi más. 9 El kell végeznem a számvetést. Ki más teszi meg, ha nem Én. Barak László fordítása
