Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Gáspár Imre élete és munkássága
amely öt bővített Balassi-strófában (5 X 12 sor) szintén a példabeszédekhez hasonló módon bölcselkedlk a különböző hivatásokról. Ehelyett a magyarban az E világ jiaitul való búcsúzása egy magyar nemes személynek című halotti sirató áll, s ez bizonyára más szerző versének átvétele. Az esztendő négy részinek voltárúi és a szlovák Toldalék (a hivatásokról) teljesen hasonló kompozíciók, mint a Magyar rithmusok első részének bölcselő, moralizáló, a példabeszédeknél hosszabb költeményei. Ezek nemcsak azt bizonyítják, hogy a Balassi- strófát szlovákul mindig tizenhét sorra bővítették, hanem azt is, hogy a verses példabeszédeknek a magyarban nyolc hosszabb változata van az első részben is, mint pl. „Bú és bánat henyélő szívben ver fészket”. — „Hogy az Isten nem egyedül veri az hadakat.” — „Hogy a szabadságnak méltósága mindeneknél kívánatos.” — „Az kívánatos kikeletnek gyönyörűségiről” — „Vélekedés az ékességről, mely tulajdonítattik a rózsának”. Ezek a példabeszédeknél hosszabb, 9—10 Balassi-strófára terjedő változatoknak tekinthetők. A bölcselkedő strófák képzettársítással kapcsolódnak egymáshoz, s így kombinálták tovább ezeket az igazságokat mások is. Beniczkynek Mikor a szerencse jelemel valakit kezdetű verse néhol szó szerint megegyezik Faludy Forgandó szerencséjével: „Szerencse kerekin azért okosan ülj.” De egyezéseket és variációkat találunk Koháry István börtönverseiben is: a szerencséről, elméje kalandozásáról, arról, hogy verseit csak időtöltésből írta stb. Koháry börtönverseinek írásakor Beniczky példabeszédeiből indult ki, de ezt majd másutt fejtjük ki részletesebben. GÁSPÁR IMRE ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Csáky Károly BEVEZETÉS A költő, műfordító és publicista Gáspár Imre munkásságát, a magyar irodalomban betöltött helyét alig-alig ismerik tájainkon. Szűkszavú vele szemben hagyományaink lexikona1 is; mindössze annyit tudunk meg ebből a kiadványból, hogy Sládkovič hatására ő lett a szlovák költők első magyar tolmácsolója — népszerűsítette műveiket és tudatosan ápolta a magyar—szlovák kulturális kapcsolatokat. Évtizedeken át mostohán kezelte földinket az egyetemes magyar irodalomtörténetírás is; munkássága nem tárult fel a maga teljességében. Ha el is mondtak róla valamit, inkább hibáit, tévedéseit, jellembeli fogyatékosságait említették, mintsem erényeit és érdemeit. A magyar irodalom története2 című háromkötetes összefoglalóban többek közt arról olvashatunk, hogy Gáspár Imre életének egyik szakaszában közel került a szocialisztikus eszmékhez; társadalmi kérdésekben radikális hangokat ütött meg, rokonszenvezett a szocializmussal, de „sértődöttsége, gyenge jelleme megakadályozták képességei teljes kifejtésében”. Így lett aztán árulója ifjúsága eszméinek, s „klerikális újságíróként végezte pályáját”. Ennek okaira azonban nem derül fény: a „sommás” összefoglaló korántsem törekszik a teljességre, a mélyebb összefüggések feltárására, egy tisztább Gáspár-kép megrajzolására.
