Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Beniczky Péter magyar és szlovák verses példabeszédeinek változatai

M 124 Az elején nem egyezik a szlovák változattal, de a vers végén álló 3. példa egyezik: Ád akinek akar, mást meg porban takar, nyilván vagyon tetszése.

S 124 Pán všech své moci má, komu chce, tomu dá, od koho chce, odejme ...

A magyar versnek itt vége, a szlovákban pedig így folytatódik: (elveszi) eszét, vagyonát, ki tehet arról, hogy elveszi azt, amit adott. E befejezés lényege már megvolt az előző sorokban, így csupán a forma (4. Balassl-sor) kedvéért való a bővítés. Az is előfordul, hogy a kibővítés nem a vers végén van, hanem közben. Pl. a 241. magyar vers első mondata egyeztethető a szlovákéval (133.), majd más példa következik, de a befejező példa újból egyezik (A gonosz nyelv): „Ökör alatt borjút, holló fészken hattyút, ha nincsen is, de mondhat.” — „Pod volem telátko, pod kravou hribiatko netreba rozhlasovať’ (Ökör alatt borjút, tehén altt csikót nem kell hirdetni.) Itt is a magyar látszik eredetibb ötletnek, mert a „holló fészken hattyú” nem illett volna a szlovák versbe, de megfordítva (szlovákból magyarra) megegyezne a ritmus. A magyarból hiányzó szlovák befejezés pedig olyan példa, amely más versekben is kombinálódik: „Co tebe nepáli, užitek dost malý, to-ť netreba zhašovat.” (Ha téged nem éget, nem kell oltanod, mert kevés haszonnal jár.)

Az is előfordul, hogy egy példa más versben, más összefüggésben is megtalálható (szabad képzettársítás), s az is, hogy egy szlovák példa két magyar példához is hasonlít. Ilyenkor épp a sorrendben megfelelőt kell választanunk:

M 235 Az ökröt a szarván, a harist a szaván gyakorta megfoghatod. Másutt: Az ebet szőrirül, szamárt fülirül...

S 187 Jeleňa po rohách, medveda po nohách snadno poznáti múžeš. (A szarvast szarvairól, medvét lábairól könnyen felismerheted.)

A hasonlóan bonyolult kombináció egybevetése alapján azt kell megállapítanunk, hogy a versek nagy többségében több-kevesebb eltérés van, s ez azért is szükségszerű, mert a szlovák ritmusok három verssorral hosszabbak. Az első sorokban kifejezett alapvető motívumoknak azonban több mint nyolcvan százaléka egyezik vagy teljesen hasonló. Teljesnek mondható az egyezés abban az esetben, ha a szlovák versek vége csupán bővítmény, nem vet fel a magyartól eltérő gondolatot. Az ilyen teljes egyezések száma csekély, de a váltakozó példák olyan jellegűek, amilyen variánsok mind a magyarban, mind a szlovákban egymás után is előfordulnak, tehát a két kötet egybeolvasása igazolja, hogy azonos jellegű manierista kombinációk mindkét nyelvben. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a példabeszédek első felében sokkal több az egyezés, a második részben pedig a variálódás, de a legtöbb egyezést az utánuk következő toldalékszövegekben találjuk, amelyeknek a címe is fordítás3zerűen megegyezik. Ezekről majd alább szólunk. Az elmondottak megerősítésére idézünk még a példabeszédek befejező részéből:

M 240 Uram gazdagságot ne adj oly jószágot, hogy ellened dagadjak.

S 132 Nemáš tádat statkúv, susedských nábytkúv, na tvém štestí prestávej. (A magyar szövegben sajátságos, zsoltáros „ellened dagadjak” kifejezés helyett a szlovákban más van: Ne kívánd jószágát, szomszédid szerzeményeit, elégedj meg szerencséddel.)

M 241 A nyelv gonosz fegyver, megöl s bűzben kever, szabadságban hol uszít.

S 133 jazyk jest ostrý meč, zradí te jistá vec jestli bláznivé mluvíš.

M 242 A megholt emberrül ne szólj értetlenül, hanem jobbítsd élteket.

S 134 O zemrelých lidech, pominulých vecech daremní jest rozprávka.

M 244 Az óra folyton foly, meg nem eszi a moly, vajon ki határozza?

S 136 Hodiny, minutý kdo muž zadržati? Jedna za druhú jide.

M 245 Az unalmas vénség, ízetlen nevetség, mert ég kedve körmére.

S 137 Lidé vekem zešlí, mívají sen tešký, neb málo mozgú mají.

M 248 Főfájás szédelgés, csömör s hideglelés füvekkel üzettetik.

S 140 Od hlavy bolení, zimnice tresení nachází se zelina.

Az utolsó sorban magyaros a szórend, a szlovák (cseh) helyesen: od bolení hlavy, tresení zimnice.