Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - NAPLÓ - Augustín Jurák —Jana Melichárková: Klimits Lajos művei
A néző feszülten figyeli a kerékpáros halála és a Kiss Laci ellen emelt vád körülményeinek feltárását, ugyanakkor állandóan érzi a kihívást, hogy állást foglaljon Vrábel, de Anka, az ügyész, Kovács, Júlia és a többiek magatartásával kapcsolatban is. Klimits Lajosnak itt már nem felel meg a klasszikus drámai forma, hanem azt filmszerűen megtöri, s a kerékpáros halálát és a tárgyalást megelőző eseményeket az időrendet felbontva, kettős nézőpontból értelmezi. Dialógusai az élőbeszédhez állnak közel, a szereplők közötti viszonyokat a szerző világosan kidolgozta, a drámai eseményeket kiélezte. „A darab a szocialista ember nevelési folyamatának elmélyítésére és erkölcsének kialakítására törekedve figyelmeztet és egyben segít is a közöny elleni harcban. Ebben rejlik legnagyobb értéke” — írta róla Karéi Šmrha a Rudé právóban.4 A Kétarcú komédia, című vígjátékot a kassai Thália Színpad mutatta be néhány éve. A vígjáték témája, amint címéből is kitűnik, a képmutatás, amit a szerző egy „csupa szív”-nek nevezett tanfolyam környezetébe szituált, s a helyzetkomikum eszközeivel pellengérez ki. A tanfolyam résztvevőinek épp az emberi kapcsolatokból kell vizsgázniuk. A helyzetek és a típusok ábrázolásában a „költői szabadság” és képzeleterő dominál. A szerző bőségesen alkalmaz bevált vígjátéki eszközöket (személycsere, átöltözés, szójáték, sikamlós helyzetek), amelyek azonban nem halványítják el a kétszínűséget, a rágalmazást, a másokat névtelen levelekkel befeketítő intrikusok kemény kipellengérezé- sét. A kispolgár karikatúrafiguraként jelenik meg a színpadon, magával hozva minden rosszat, amire lelki szegénysége révén képes: kicsinyeskedést, pletykálkodást, talpnyalást, olcsó kalandok hajszolását, névtelen levelek írását... Klimits Lajos humorral tekint kispolgári kreatúráira, „gyengéit” művészileg felnagyítja, mivel egyelőre csak játékról („színjátékról”) van szó, arról, hogy a nézőt elgondolkodtassa. Olyan helyzetekbe helyezi hőseit, amikor azok kénytelenek két arcot mutatni: egyiket társaiknak, másikat a hátuk mögött. Nevetünk kedves „bolondosságaikon”, miközben egyre növekszik irántuk érzett ellenszenvünk, mert igazi arcuk mégiscsak az, amelyet partnereik háta mögött mutatnak. A drámaíró még nagyobb mértékben karikírozza őket Játék törpékkel című darabjában. Itt hősei groteszk ábrázolására tesz kísérletet. Ebben a darabban a társadalomkritika a kispolgári megnyilvánulások felnagyításával, torz képével jut kifejezésre. A szerző olyan negatív jelenségeket vesz célba, mint például a mások rovására történő meggazdagodás, az „újgazdagokra jellemző életvitel”, az anyagi javak hajszolása. Tehát szocialista társadalmunk leginkább elmarasztalandó jelenségeit. Az anyagi javak hajhászása, az „életszínvonalról”, az „életmódról” kialakult kispolgári elképzelések ábrázolására az ilyen jelenségek groteszk felnagyítása nagyon alkalmas, kivált azáltal, hogy a szerző bírálata a legnagyobb csapást arra a parazita mikrotársadalomra méri, amely a szocializmusban a jólétet sajátosan képzeli el, s nemcsak életstílusában, hanem gondolkodásmódjában is a kispolgári életszemlélethez áll közel. Csülök mészáros álmainak álma, hogy kerti törpéje legyen. Mindent megszerzett, ami pénzért megszerezhető: villát, hétvégi házat, gépkocsit, törzskönyvezett ebeket, kertet, fóliasátrat. Boldogságához már csak a gipsztörpe hiányzik: az emeletes villa előtti virágágyba szánja. A városka csaknem valamennyi polgári háza előtt ott díszeleg már az a „hihetetlenül művészi szépség”, amelynek mintapéldánya valaha (az első köztársaság idején) Danajka volt bírósági főtanácsos kertjében annyira elbűvölte az embereket. A kisvárosban ez is a ranghoz tartozik. S Csülök, a „nagy formátumú” tolvaj, nem átall szövetséget kötni a kis tolvajokkal, hogy a törpe birtokába jusson. Csülök álma, a törpe, a napjaink kispolgárát jellemző életfelfogásnak, a szellemi értékekhez (a művészethez) való viszonyának jelképe. Ebben jut kifejezésre a mai „honoráciorok” önértékelése, vélt „kivételességük” tudata. A drámaíró a giccsnek e jelképét állította Csülök törekvéseinek középpontjába, ezzel is biztosítva, hogy ismeri a kispolgár mentalitását, amelyet határozottan elítél. Jobban talán nem is járathatta volna le hősét, mint azzal, hogy hagyja őt álmodozni, vergődni, végül szövetségre lépni a bűnösökkel egy gipszszörnyeteg miatt. Az ötlet maga kínálta a groteszk, bohózati formát, amely valójában nem olyan derűs, mint amilyennek tűnik. Esetünkben azért nem, mert Klimits Lajos a csattanót arra a jelenetre tartogatja, amelyben a Danajka család a
