Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - LÁTÓHATÁR - Milan Zelinka: Egy öreg telefonközpont története (befejezés)
kikacagja? Hátha így szól majd: „Maga nevetséges, Valér! Ki beszélte tele a fejét efféle’ ostobaságokkal? Nem tudja talán, hogy az elvált férfiak nem érdekelnek? És mivel vinne el az esküvőre, talán bizony azon az ütött-kopott biciklijén? így gyötrődik, miközben én a vonalválasztóimmal zörgök, és szikráztatom az érintkezőimet, mivel fölöttébb csábít az elképzelés, hogy egy napon befut majd az örvendetes hír, és a vonalaimon alighanem ilyen beszélgetés fut végig: — Drágám, hallotta, mi újság? — Nem hallottam, drágám, micsoda? — Valér Palička nősül! — Na ne mondja, a szerelőnk? És kit vesz el, könyörgöm? — Maga nem tudja? — Nem. Kicsodát? — Elájul, ha megmondom! — Csak mondja már, drágám, mondja, ne játsszon az idegeimmel! — A maguk titkárnőjét veszi el, Vilma Ledinskát! — Hát az aztán megfogta az Isten lábát! Micsoda embert kerített magának! — Az már igaz, de nem lesz az olyan egyszerű. Valér ugyanis feltételt szabott. — Miféle feltételt? — Meg kell szabadulnia attól a fekete kandúrtól. — Miért, drágám? — Lőttek a lakodalomnak! — De miért, miért?! — Elájul, ha elmondom magának! — Az Isten szerelmére, ne kínozzon! — Vilma nem mond le arról a kandúrról, mert az a kandúr .. . Egyszóvel, azt suttogják, hogy valami titok van a dologban. — Az Isten szerelmére, drágám, bökje már ki! — Arról van szó, hogy amikor a megboldogult Konopský koporsóját kivitték a temetőbe, Haškónak vissza kellett térnie kötélért. Hát képzelje el... ott, ahol azelőtt a koporsó feküdt a megboldogulttal... — Mi történt, drágám, mi történt?! — ... ott ült egy fekete ördög! ... — Jézus Krisztusom, akkor hát ... de miért változott Konopský éppen kandúrrá? — Azért, mert az állatorvosoknál dolgozott! — Szörnyű! Már látom, hogy be kell vennem néhány valeriáncseppet. — Nem lesz esküvő! — Nem lesz, drágám! A készülékek kattannak, a vezetékben csend támad. De nem tart sokáig. — Szerelmem! Ügy örülök, hogy végre sikerült kitárcsáznom a számodat! Találkozunk: szombaton? — Szombaton a mieinkkel kell mennem, édes. A Domasára megyünk. — Hát ez baj, szivecském. Ügy örültem, hogy megsimogathatom a . .. hajadat... — Nem találkozhatnánk vasárnap? Vasárnap idehaza leszek! — Sajnos, nem, drágám. Vasárnap itthon lesz a feleségem. — És nem küldenéd el az anyjához? — Nem, édesem, az anyósom fürdőben van. — Milyen kár, hogy nincs ott vele a fürdőben ő is! — Bizony kár. — Drágám, ott vagy? Van egy ötletem! Mi lenne, ha szombaton utánunk jönnél? — Domasára? Hogy képzeled ezt? Nem értelek. Álljak oda a szüleid elé és mutatkozzam be, hogy bölcsészhallgató vagyok? — Dehogyis, pintyőkém, rosszul értettél. Inkognitóban jössz oda. — Hogyhogy . . . inkognitóban? — Horgásznak adod ki magad. Ott állsz majd a parton az Önök öblében és horgászol. Én meg odamegyek hozzád! — De drágám, hiszen nekem nincs horgászbotom. — Hát akkor végy magadnak! Olyan rettenetesen nagy dolog vásárolni egy horgász- botot?
