Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - LÁTÓHATÁR - Tóth László: A tengert kereső férfi
&ásntéívÉi&igí& vwvwCkVvVvVwwh A TENGERT KERESŐ FÉRFI A kortárs szlovák költők igen gyakran és szívesen élnek a hosszúvers, illetve a rövidebb egységekből építkező, ám egész kötetet kitevő kompozíciók műfaji, továbbá szerkezeti és szerkesztési lehetőségeivel. Tulajdonképpen az egész modern, tehát az Ivan Krasko fellépésétől eredeztethető 20. századi szlovák líra valamennyi nemzedékének és irányzatának akadnak olyan Jeles képviselői, akik számottevő eredményeket értek el ezen a téren. [Külön tanulmány tárgyát képezhetné a szlovák hosszúvers genealógiájának és gnozeológiai vonatkozásainak a vizsgálata.) A legutóbbi évek, évtizedek kísérletei közül is kiemelkednek e tekintetben — s ezúttal csupán a szlovák líra Jelenlegi közép- nemzedékeinek tevékenységére figyelve.— Miroslav Válek, Milan Rúfus, Vojtech Mihálik, Mikuláš Kováč, Ján Ondruš, vagy az összefüggő verses kompozícióknak több kötetében is nekirugaszkodó Ján Buzássy munkái. De ezt a névsort akár tovább is folytathatnám, hiszen talán nincs is olyan szlovák költő a közép- és idősebb nemzedékek soraiban, aki több-kevesebb alkalommal ne engedett volna a hosszúvers és a hosszú kompozíciók erőt, tehetséget és felkészültséget próbáló csábításának. A legutóbbi napok egyik, kedvező fogadtatásra joggal számító és feltehetően a kortárs szlovák költészet eseményévé emelkedő szlovák könyvújdonsága a fiatal, alig harmincéves Daniel Hevier összefüggő verskompozíciója, a Muž hl add more (A férfi tengert keres) volt. Dániel Hevier egy évtizeddel ezelőtt, a hetvenes évek első felében indult el pályáján; első verseskötete tizenkilenc éves korában, 1974-ben jelent meg. A hetvenes évek, s különösen azok első felének szlovák költészetére a hatvanas évekéhez képest visszafogottabb hang, a kísérletező kedv elapadása, a hagyományosabb, s esetenként a konvencionálisabb műformák és tartalmak előtérbe kerülése, a társadalom egészét érintő válságot követő konszolidáció nyugalmasabb hétköznapjainak egymásutánja, a csendes, belső érlelődés jellemzi. Ennek a korszaknak a legfontosabb eredményei közt a folyamatos, differenciált és megfontolt lírafejlődést, a józan építkezést éz a nem látványos, ám jól érzékelhető terjeszkedést, valamint a 20. századi szlovák líra számos meghatározó jelentőségű életművének kiteljedését, s a középnemzedékek költészetének §z önépítkezés újabb távlatai felé történő határozott elmozdulását említhetnénk meg. Nagy számban, talán a kelleténél is nagyobb számban jelentkeznek ekkoriban a fiatalok is, akik azonban általában nem, vagy csak alig-alig voltak képesek kitörni a megszokott, elfogadott sablonok szorításából, a könnyű sikerre csábító klisék kényelméből, a másod-, harmad- és sokadlagos költészet sztereotípiáinak ismételgetéséből. Amilyen sűrűn követték egymást a fiatalok, pályakezdők részére kiadott antológiák, amilyen széles sugárban zúdította a neveket Vojtech Mihálik Nové slovo-beli melléklete, a Nové slovo mladých az írók, kritikusok és olvasók elé, olyan kevés volt ezekben a próbálkozásokban az érdemleges, a felfigyeltető. Pontos és a lényegre rávilágító látleletet készített a kialakult Daniel Hevier versei elé
