Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől (I.) (regényrészlet)
ség. Az asszony hallgatózott, és megállapította, hogy Tomás bácsi nem szól közbe, de Belus néni sem kérdezi, és olyan témát sem vet fel, amelyhez Tomás bácsinak hozzá kellene szólnia. Belus néni csupán beszámol a világ dolgairól, élményeiről, jószívűen és bőbeszédűen tudósít, szórakoztatóan mesél, de viszonzásul nem vár sem helyeslést, sem részvételt a beszélgetésben. Ennek ellenére Tomás bácsi nem alszik közben, mindent hall, és tudomásul veszi a történteket. Ha kérdeznék, válaszolna is, sőt véleményt nyilvánítana. De miután ezt Belus néni nem kívánja, átengedi magát a csendes, pihenő hallgatásnak, a nyugtató álmodozásnak. Szeme lecsukva, csak a kezét helyezi át időnként egyik térdéről a másikra. Alig történt valami közöttük, meleg, nyugalom és biztonság veszi körül őket. A gyerek néha figyel a beszélgetésre, de közben a népvándorlás történetét olvassa. Magában mormolja a gótok, avarok, longobárdok nagy népi mozgásának eseményeit, a hunok áradó tengerének a világot elnyeléssel fenyegető morajlását, a vágtatva nyilazó magyarok félelmetes harci kiáltozását és az ószláv földművelők dallamosan bánatos énekét. Figyelme megoszlik a középkori történelem hangjai és Belus néni zakatoló-mormoló tevékenysége között, és úgy érzi, mintha kívül élne mindenen, ami meghatározza életét. Az asszony hasonlóan érez: váratlan áldásként a senki földjére, a csend és nyugalom világába került. Itt minden meleg, biztonságos és megnyugtató. Belus néninél a biztonság és nyugalom állapota különös, vonzó és megkapó formában van jelen: a lakásban uralkodó káosz a szabad akarat és kötetlenség, a magabiztosság mindenek felett való voltát hirdeti. A bútorokon és berendezési tárgyakon heverő, szanaszét dobált anyagok, szabásminták és kiszabott félig kész ruhák nem a rendetlenség benyomását keltik, hanem a gondtalanságét és kötetlenségét, a megfélemlíthetetlen és rendíthetetlen szabadságérzetét. A kopott rongyszőnyeggel fedett padlón rongyok és papírdarabok hevertek, cérnaszálak, gombok és elromlott cipzárok, különféle színű szalagok, selyemmaradványok és szétgurult cérnatekercsek, pamutgombolyagok és vattadarabok, csillogó gombostűk és biztostűk, műanyag tégelyek és még sok más kacat. Ezek a teremtő munka békéjének megnyugtató zűrzavarát és bonyolultságát testesítik meg. És minderre az eszményi káoszra és bazári rendetlenségre, a bóbiskoló Tomás bácsi tar fejére és Belus néni hordónyi hátára, melyből szinte nyak nélkül nő ki gömbölyű, kócos feje, a bensőségesen pusmogó kályhára és a zakatoló varrógépre kedves mosollyal néz le az egyik festményről — híres mester eredetijének kézzel festett másolata — szép szemű, anyás tekintetű, mezítlábas asszonyok kíséretében a szamaragoló gyermek Jézus. Tizenegy után mentek fel a harmadik emeletre. Az udvaron arcukba hullott a finom szemű, hűvös eső. Beleborzongtak, eszükbe jutottak a hideg szobák. A gyerek alig emlékezett valamire a népvándorlás vonuló tömegeinek csatáiból, é3 az asszony nem emlékezett, mit beszélt meg Belus nénivel. Mindketten elégedettek, majdnem boldogok voltak. A férfi az asszony ágyában feküdt, és olvasott. Várta őket. — Megmelegítettem az ágyadat... — mondta. Az asszony ránézett, nem szólt. Hideg volt a szobában, beleborzongott. De nem szólt, hogy lefekvésig megmaradjon a csend. A férfi hálát érzett iránta, hogy nem szól, egyszerre megnyugodott. Az asszony vetkőzni kezdett, a lámpafény alá állt, és levetett blúzát nézegette. — Belus néninél bolhát kaptam — mondta szárazon, de nem barátságtalanul. — Mindig bolhát kapok nála. Bolhás az öregasszony, nem takarít. Magam sem tudom, minek járok oda. ha mindig bolhát kapok ... — Ne menj oda — mondta a férfi kérő hangon —, maradj itthon. — Itthon, igen... — Most sem mondott többet hangosan. Csak magában mondta, önmagának: ha kígyók laknának az ágya alatt vagy tarantellák nyüzsögnének a rongyok között, akkor is lemennék . .. Nincs olyan rém, amitől félek és amely megakadályozhatna abban, hogy lemenjek ... ( folytatjuk]
