Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - NAPLÓ - Rákos Péter: Prágai diptychon
Arra a kérdésemre, hogy ki a kedvelt kritikusa, nem tudott döntő választ adni, de azt határozottan kijelentette, hogy egyik legkedveltebb kritikusa a mi Rákos Péterünk. Mikor megismertem Rákosnak azt a rendkívüli tisztességgel megírt tanulmányát (Néhány megjegyzés Németh László életművéhezj, mely először a Tények és kérdőjelek-ben jelent meg, akkor meggyőződtem arról, hogy Németh László véleménye nem alkalmi kedveskedés, udvariaskodás volt. Ha a magyar irodalmat a cseh közönséghez közvetítő Rákos Péterről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk említetlenül az olyan remek összeállításait, válogatásait sem, mint amilyenek az 1976-ban kiadott Lukács-tanulmánygyűjtemény (Uméní jako sebepoznaní lidstva), az 1982-ben megjelent Nyugat-költők antológia (Velká gene- race — básnici Nyugatuj, valamint a vezetésével és nagyarányú szerzői részvételével létrehozott magyar irodalmi lexikon (Slovník spisovatelű — Maďarsko, 1971). Az utóbbi mű kapcsán szólni kell egy régóta dédelgetett Rákos-tervről is: a cseh nyelvű magyar irodalomtörténet megírásáról. A hatvanadik születési évfordulón mi innen Szlovákiából azt kívánjuk Péter barátunknak, hogy más elgondolásaival együtt ezt a szép tervet is megvalósíthassa. Turczel Lajos PRÁGAI diptychon NERUDA Karácsony első napján írom ezeket a sorokat a Szemlének, bennem még a szentestei tévé-bemutató kedves emléke, Jan Neruda két Moldva-parti (kisoldali!) történetének megfilmesített változata, a Máry kisasszony (az elbeszélés eredeti címe Psáno o letošních dušičkách — Az idei halottak napjáról) és A vízimanó (Hastr- man). A néző és az olvasó, a kritikust sem véve ki, persze sohasem lehet biztos afelől, vajon nem pillanatnyi hangulata vesztegette-e meg, homályosította el értékítéletét. De ha nem mentség, legalábbis magyarázat, hogy a filmben (vagyis filmekben, mert két teljesen önálló, egymástól független produkcióról van szó, melyeket csak a forgatókönyv szerzőjének, J. Dudkovának és a rendezőnek, P. Hášának a személye foglal egybe), tehát a filmekben többek között olyan kiváló prágai színészek remekeltek, mint Zdena Hadrbol- cová, Vera Galatíková, Josef Kemr, Petr Haničinec, Petr Kostka, Josef Somr és mások. És — jóllehet a film formanyelvének ürügyén eszközölt másítások, betoldások ezúttal is ingereltek — remekelt a filmben maga Neruda is, és remekeltek a szemünk előtt sorjázó prágai felvételek, Neruda Prágája, a sosem évülő szépségű régi Prága. Prága szerelmesei a Kisoldali történetekből (azaz a Povídky malostranské című novellás kötetből) elsősorban a Malá Strana varázsát olvassák ki. Ott élt a költő, az elbeszélések szerzője életének legmeghatározóbb negyedszázadában a Sarkantyú utca (akkor: Ostruhová) kaptatójának a csúcsán, a Két Naphoz, utóbb meg a Három Fekete Sashoz címzett házakban, csakhogy az ma már nem Sarkantyú utca, hanem Neruda utca, s a Két Nap házat nemcsak a névadó embléma, hanem emléktábla is jelöli. Onnan lehet és érdemes bejárni a meghitt kisoldali színhelyeket, magát az egykori Sarkantyú utcát kedves polgári házjelvényeivel, címereivel, titokzatosan sötétlő kapualjaival, a Mély utat (ma: Úvoz) hirtelen elénk táruló panorámáival, kilátással a zöldellő Petfínre, az Olasz utca (ma: Vlašská) tetőire, a régi ispotályra és árvaházra, vagy akár lejjebb ereszkedni a Piac téren át (ma: Tržište) Rákos Péter
