Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban” II.
A kiadás után a menyasszony búcsúztatása következett. Duruzsbája— mert ennek feladata volt a búcsúztatás — így kezdte a versét: Vajda, hegedűdnek szűnjön meg zöngése, A cimbalomnak is szűnjön meg pengése. Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése, Legyen csendesen, míg lesz végezése. „Ezután mindig versbe, rigmusba, ebúcsóztatta apjátó, anyjátó, testvéreitő, jánybará- taitó” — mondja nagyapám, akinek emlékezetéből (bár az egy terjedelmes vőfélykönyvet őrzött meg) ez a szöveg éppen kiesett. S itt — elnézést kérve a szigorú néprajzosoktól a szakmai szentségtörésért — hadd ne érjem be, mivel a meny asszony búcsúztató a lagzi egyik csúcspontja, a töredékesen fennmaradt helyi és hiteles anyaggal. Hadd idézzek, néprajzi kiadványból, egy olyan búcsúztatót, amely úgyanúgy kezdődik, mint a pásztói töredék, s amely valószínűleg ugyanúgy a Dávidné Sóltáraiban 1790—91-ben lejegyzett ősszövegre vezethető vissza, mint a mára homályba veszett ipolypásztói ver- sezet. A közös eredet alapján úgy vélem, az idézendő s az elfeledett ipolypásztói szöveg között lényegi különbség nem lehet. Ezt előrebocsátva, következzék most a menyasz- szonybúcsúztatás rekonstruált képe: Zeng a búcsúszavam, s hullnak könnyeim, Most tőletek búcsúzok, kedves jó szüleim. Felséges úristen, világ teremtője, Tekints te ezen jó s kedves szülőkre, Harmatként hullasd áldásid fejükre, Kik által engem a világra helyeztél, Mindezekért hálát adok néked, Es áldom örökké szent gondviselésed. Hozzád fordulok, kedves édesanyám, Ki voltál nékem hű gondozóm és dajkám. Kedves édesanyám, tudom, mint szerettél, A jóra tanítottál, a rossztól féltettél, Es most pedig engem szárnyamra eresztettél. Azért, jó édesanyám, mielőtt indulok, Könnyező szemekkel kebledre borulok, Bocsánatot kérek, kedves jó szülőanyám, Mert sokat bántottalak az életem folyamán, Kérlek az istenre, bocsásd meg ezeket, Hogy el ne veszítsem én szegény telkemet... (Édesanyjához megy, és megcsókolja.) Kedves édesapám, legelső szavamat, En hozzád intézem búcsúzásomat, Ki engem tápláltál, ruháztál és szerettél, Légy mindezekért áldva az istennél, Sok bú nyomta szíved, hogy engem boldoggá tegyél, Istennek szépen felneveljél Tiszta erkölcsökben, igaz munkásságban. Bocsáss meg nekem, drága jó apám, Ha megbántottalak életed folyamán. (Apjához megy, és megcsókolja.) Kedves testvéreim, el ne feledjétek, Mily tiszta szívből eddig szerettelek. Szeressük eztán is egymást, bajban és örömben, El ne feledjük egymást egy egész életben.
