Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - Stanislav Šmatlák: A szlovák proletárköltészet és a poétizmus; Teremtő emberi lényeg

aztán ha Novomeský Vasárnapjának proletár költészetében nem is érzékelhetünk harci zászlókat és forradalmi jelszavakat, mégis e „tiszta költői munkában” benne sűrűsödik a proletariátus osztályszempontú igazságfelfogásának jelentésbeli energiája, mely felfogás forradalmasító viszonyt feltételez az adott szociális valósággal.

Kicsit aprólékosabban foglalkoztunk Laco Novomeský emberi és költői geneziséval, mert meggyőződésünk, hogy a proletár költészet korszaka számára nem csuoán kiindulópontot jelentett, melyet aztán későbbi művészi fejlődése során szükségszerűen elvetett, hanem ellenkezőleg, olyan korszak volt ez, melyben kialakultak Novomeskv alkotó egyéniségének meghatározó és állandó jegyei. Bár a Vasárnap után költői nyelve valójában nemcsak motívumbeli és tematikus összetételét illetően változik, hanem a kének szémantikai szerkezetében is, bár publicisztikai tevékenysége szinte hihetetlen méreteket ölt és egyben teljesen kivételes intellektuális és elméleti mélységeket ér el, úgyhogv ebben a vonatkozásban markáns személyiségi fejlődéséről lehet, sőt kell beszélnünk, egy már Novomeský első alkotói korszakát is jellemző ténve- ző azonban egyénisége egyik alapvető vonása marad: szokatlanul finom érzéke a költészet sajátossága és reális (tehát nem elképzelt vagy illuzórikus) lehetőségei iránt. A világ — melyet az élet szépségének és örömének kizsákmányolőan igazságtalan elosztása jellemez — „szociális zordságával” kapcsolatban ez jelzi az elszántságát, hogy folytassa „a szép gyermeki álom” keresését még a szép és a költészet számába olyannyira kedvezőtlen körülmények között is; ez bizonyítja forradalmi meggyőződését, hogy konkrét, vagyis a leghatékonyabb eszközökkel kell megváltoztatni az osztálv- szempontból igazságtalan világ képét, és hogy ebben a küzdelemben a költő és a forradalmár nem akadályozzák egymást, ellenkezőleg, ha mindkettő „az élet és költészet” dialektikájának tudatában cselekszik, akkor kölcsönösen együttműködnek. WlQri az összefüggésben talán tanulságos lesz megjegyezni, hogv Novomeský már idé^-tt. 1940-ben megjelent Műveimről c. tanulmányában hogyan értelmezi a különbözőséget a Vasárnap tematikusán is nyilvánvaló „proletársáca” — ez többek között elvben költői vitát is jelentett a poétikus valósá^szemlélettel (főleg ennek prosr'-m'7“-ű „felicitológiájával”) — és Romboid címmel 1932-ben megjelent második kötete között, melyet a korabeli kritika a szemző noetizmushoz való közeledéseként fogadott: „Úgy vélem, az én poetizmus esetem inkább a kritikusok ügye, akik (számomra) szerenr'ét- len véletlen folytán épp abban az időben kezdtek a noetizmussal foglalkozni, a Romboid megjelent, és így az én költészetemmel bizonyították a poetizmus betö-ését a szlovák költészetbe ... Ha azonban mégis a Romboidban közreadott versek jellegének és beállítottságának különbözőségét kellene magyaráznom — ezek nem hangsúlyozzák annyira a szociális témát, mint a Vasárnap versei —, megemlíteném, hogy akkor, amikor a Romboid verseit írtam, feltűrt ingujjal a munkásmozgalomban dolgoztam, ahol az ember mással, mint a szociális és fokozottabban szociális elmélkedésre késztető témával nem is találkozott, és így természetes volt, ha az ember és a költő is azt kezdte keresni, ami ebbő' az életből hiányzott: az élet más vetületeinek szépségét és a szépet más vetületben. Mert végül is mi más lehet a költői szemlélet, mint mindannak a sokoldalú megközelítéséért vívott küzdelem, ami van, azáltal, amivé lennie kell; a valóságnak és az álomnak; a tényeknek és a szándékoknak — hogyan lehetne a tényt helyrehozni és megváltoztani, kiegészíteni hiányait stb.”

Ez természetesen nem a tíz évvel azelőtti dolgok utólagos bölcs magyarázata, ellenkezőleg, Novomeský Romboid korabeli alkotói helyzetének nagyon pontos rekonstruálása annak a szerves személyi folytonosságnak a felvázolásával, mely közte és a „proletár” költészet korszaka között fennállt. (Az esszé közlésének éve — 1940 — Novo- meskýt természetesen néhány tény eufemisztikus megnevezésére késztette, mikor például a „munkásmozgalomban” és nem közvetlenül a kommunista pártban végzett munkájáról beszél, vagy amikor forradalmi publicisztikáját „szociális és fokozottabb szociális elmélkedésnek” nevezi; azonban így is figyelemre méltó, hogy a ludák és „bolsevikellenes” rendszerben sem tagadta meg költészetének meghatározó — s végül is közismert — szociálpolitikai összefüggéseit, hanem jelentésbelileg teljesen egyértelműen, tartalmilag pedig pontosan felidézte azokat.) És a fenti idézet egyben pontos megjelölése a kinyilatkoztatásszerűen ugyan meg nem fogalmazott, művészileg azonban következetesen megvalósított eszmei programnak, melyet Novomeský költészete