Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - FIGYELŐ - Cselényi László: Radar
itól Valéryig című írásából: „Könnyen leshet, hogy ha egy töredékesen értett nyelven olvasunk, belelátjuk azt is, ami nincs ibenne és ha az olvasó maga is nagy szellem, az idegen költemény valami szerencsés véletlen folytán felhozhat olyasmit .a tudata mélyéről, amit ő az olvasott műnek tulajdonít” — írja azzal kapcsolatosan, hogy Poe művei miért hatottak jobban a francia szerzőkre, mint az angol nyelvűekre. „Poe prózája megdöbbentő fejlődésen ment keresztül Baudelaire keién — írja. — Az időnként felületes, silány angol prózát csodálatos franciasággá .alakította.” Valéryvel kapcsolatban pedig, jellemzőien, ezeket a gondolatokat idézi a francia költőtől: „Ami engem illet, bevallom, sok- lkai jobban érdekel a mű megalkotása, létrehozása, mint maga a mű... Véleményem szerint, az igazi filozófia nem a gondolat tárgyában, hanem magában a gondolati tevékenységben és a működés módjában keresendő”. S néhány bekezdéssel alább a talán legfontosabb valéry-i — elioti (s persze mallarméi) gondolat: „Miért ne foghatnánk fel műalkotásként a műalkotás létrehozását?” S ha már eddig eljutottunk, engedtessék meg nekem egy kis szubjektivizmus. Igaz, azt ígértük, Radarunkban csupán közvetítésre vállalkozunk, objektív szigorúsággal ismertetjük az olvasottakat. Itt mégis fontosnak érzem, hogy Valéry — Eliot kabátja mögé bújva, magyarázzam a saját bizonyítványomat is. Űjabb szövegeimmel kapcsolatban ugyanis elég gyakran elhangzott a ’vád, hogy azok nem kész alkotások, csak a születő gondolatot — szöveget közvetítik, nem a kész, kiérlelt gondolatot-szö- 'veget. S hogy azok nem is műalkotások, hanem tanulmányok a vers létrejöttéről. Nos, nem tartottam szükségesnek megvédeni magamat e minősítésekkel kapcsolatban, de most, hogy így elém került a modern irodalom esztétikának ez az egyik legizgalmasabb maximája, nem engedhetem el a kívánkozó alkalmat, hogy megvédjem újabb szövegeim igazát. Igen is, azt tartom magam is az újabb irodalom legfontosabb feladatának, hogy hírt adjon arról, hogyan születik a szöveg, a gondolat. Ahogy Valéryt, Eliotot, Baudelaire-t •vagy Mallarmét, s a modern világirodalom jónéhány fontos képviselőjét, engem is „sokkal jobban érdekel a mű megalkotása, létrehozása, mint maga a mű”; s szöve- ,geim értékét (ha van értékük egyáltalán) éppen abban látom, amiért a hagyományos esztétika elmarasztal. Mert valóban: „Miért ne joghatnánk jel műalkotásként a műalkotás létrehozását?” S ezzel a szubjektív kitérővel zárjuk mostani Radarunkat. De nemcsak a sorozatot folytatjuk, magát e mostani témát is, hiszen nem véletlenül kezdtük azzal, hogy „Mi a Modern?” és azzal, hogy „Modernnek kell lenni mindenestül”; Eliottal természetesen, nem merítettük ki a témát. Csak Radarunk egy-egy folytatásának terjedelmét. Amint tudjuk, folytatjuk. Cselényi László Szlovák anya, beton, 1969
