Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - Stanislav Šmatlák: A szlovák proletárköltészet és a poétizmus; Teremtő emberi lényeg

(Soubor díla F. X. Saldy VIII, 168. old.) Šalda szavait olvasva nem kell-e vajon Lapp Novomeský költészetére is gondolnunk? Azt hiszem, igen. S nem azért, mintha Novomeský utánozta volna Seifertet vagy Seifert hangvételét, hanem azért, mert a szlovák költészetben éppen ő haladta meg a legkövetkezetesebben nemcsak a poétista „epiku- reizmust”, hanem a proletár verstípus bizonyos egyoldalúságait, külsődleges gesztusait és a retorikus moralizálásra való hajlamát is, elmélyült és bensőséges valósághoz való viszonyt hozva szocialista költészetünkbe, s az emberi egyetemesség síkjára emelve ezt a költészetet. S ő is főként úgy éri el mindezt, hogy „a szavak költészete” helyett „a dolgok költészetét” keresi.

A maga belső alkotói önrendelkezésének megvalósításával — már abban a formában, amelyet első kötetével hozott létre — Novomeský lényegesen hozzájárult a csehszlovák szocialista költészet koncepciójának pontosabbá tételéhez. Széles teret és a „proletkultos” korlátozásokkal körülhatárolhatatlan működési területet szerzett e koncepció számára. Ezt Edo Urx is hangsúlyozta a Vasárnap recenziójában, amikor Laco Novomeský költészetének új emberi egyetemességét az első helyre állította. S jellemző, hogy éppen Urx, aki így fogta fel Novomeský költészetének lényegét, tudta aztán határozottan elutasítani a csupán szűk, empirikus értelemben „proletár” költészet „régi” proletkultos egyoldalúságát (például Fraňo Kráľ Čerň na palete című kötetének a recenziójában) és szervesen belevonni a maga művészetfelfogásába „a modern izmusok értékes progresszív eredményeit is” (mint azt a Václavek Poezie v rozpacích című könyvéről írt kritikájában mondja). Novomeský a maga konkrét költői tettével tehát ösztönzést adott a proletárköltészet — poétizmus antinómia koncepciózus meghaladásához, méghozzá nem a két pólus egyikének a puszta felszámolásával, hanem a forradalom és a költészet érdekében és hasznára történő alkotó egyesítésük útján.

Varga Erzsébet fordítása

Ján Kulich: Hegynek föl, 1964—65