Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - Július Lenko: Ősz 1944 (vers)
Július Lenko Halált hozott az ősz állkapcsa között kondorkeselyű szarvastehenet hegyeinkből a sötétbe fény szökött harcba ment ki férfi volt s mehetett S mint akinek nincs már vesztenivalója egy lapra tett mindent: a hazára visszatérni nem volt többé módja csak menni s tenni szívét az oltárra S mint az ég ha sötét felhőit széthányja s felöltözik újra tiszta kékbe akképpen zúdult a gyűlölet árja a kormány: az árulók fejére akik már a tőkéket is előgörgették s szóltak a hóhéroknak: hajnalhasadáskor ... Visszatérni nem lehetett többé csak menni s a nemlétbe hullni inkább százszor csak sós vizet hörpölni sós pohárból s az ügyért odaadni a lelkünket új dal kellett mely új módon lüktet golyókkal a rímek helyén A szabadság nem megkopott tallér mit az úr ejt a vak tenyerébe a szabadság ifjú nő s nem pénzt kér akkor mond igent ha harcolsz érte Kulcsár Ferenc fordítása 1947 ŐSZ 1944
