Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - FIGYELŐ - Csáky Károly: A szőttes
IFIC@F^IEIL(ö) f kazy s Saja elbeszélései j A Szovjetunió területén élő kis népek, népcsoportok íróinak művei ma már az ország határain kívül is megérdemelt sikereket aratnak. Bizonyításként talán elég, ha Ajtmatov regényeit, Tamsaare elbeszéléseit vagy az őszt kisregényeket, a kazah elbeszélők írásait, a litván Kazys Saja drámáit vagy akár Ritheu csukcs írónak a népi mitológiából táplálkozó írásait említjük. A Korai darvak, az Amikor a bálnák elmennek, a Pünkösdvasárnap, A bálvány meg A díjnyertes ló című munkák például egyaránt igazolják, mennyire nem a matematikai számarányok s a népcsoportok mennyiségi jelenléte határozzák meg az irodalmi termékek értékét. Ezt igazolja Kazys Saja litván író A szőttes című elbeszéléskötete is, amely az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatában jelent meg magyar nyelven. A kötetben négy olyan erőteljes, drámai telítettségű, mesterien szerkesztett és művészien kidolgozott írást találunk, amely számunkra is érdekes, izgalmas és tanulságos lehet. Miben látom az író erényeit, fő érdemét, s a művek igazi értékét? Elsősorban abban, hogy Kazys Saja mer látni, és hozzá tud nyúlni a valósághoz. Hogy felvillantja a mindennapok drámaiságát, az élet örömeit, fonákságait. Hogy megvilágítja az emberi magatartás árnyoldalait, hogy kivetíti oda a mesék fantáziavilágát stb. Kazys Saja mer és tud a néphagyományokból táplálkozni; akar és képes a mához szólni. A litván nép múltjának és jelenének párhuzamait kutatva egyetemes emberi valóságot tár fel. Meglátásai így válnak aztán mindnyájunk számára hasznosakká, hasznosíthatókká. Elbeszéléseiben — melyeknek világa sok tekintetben a népmesék világához hasonlít — gyakran egyszerre vannak jelen a drámai és a meseszerű elemek. Am — amint azt Bojtár Endre is találóan megjegyzi a könyv utószavában — „nem egyszerűen a mesék világában zajló drámákról van szó”, hanem az író „életünknek azokat a drámai pillanatait mutatja fel, melyekben elromlik, megkeseredik a mese". A népmesék tiszta értékeit (pl. a jóságot, a barátságot, a szerelmet) már az első elbeszélésben (Ezüstfenyő kígyókirályné / is a rossz emberi tulajdonságok (az irigység, az önzés, a féltékenység) veszélyeztetik. A Csörgő című meseszerű elbeszélésben meg a babonás hiedelmek, a primitív életszemlélet, a káros szokások tovább-burjánzása kergeti nyomorba, közösíti ki a változtatni akaró embert. Fel- ső-Kalnas lakói ördögöt látnak az idegenben, sohasem fogadják maguk közé. Az író szerint az emberi kapcsolatok másképp is alakulhatnának, ha az emberek olykor önnön tükörképükre tekintenének, ha „az ördögöt” saját magukban keresnék. A Klemensas című elbeszélés ugyancsak tragédiákkal, drámákkal telített. „Kilenc- bajod” lakóit váratlanul érte a civilizáció. A hirtelen változás és átalakulás többet ártott, mint használt a falunak. A látszólagos nyugalom, a „békés” hétköznapok felbolydulása miatt itt szintén a faluba került idegent okolják. Az író nem az ítélőbíró szerepét tölti be elbeszélésében, csupán helyzetképeket dokumentál. Közben mégis komoly gondolatok fogalmazódnak meg, a problémák mélyebbre nyúló gyökerei is felszínre kerülnek. A szőttes
