Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - ÉLŐ MÚLT - Bödők Zsigmond: A csillagok a magyar néphitben
Ez az elnevezéscsoport szorosan kapcsolódik a foglalkozásokat, tisztségeket tartalmazó témakörhöz, ugyanis azoknak az eszközöknek a nevei „kerülnek” az égre, amelyeket az ott levők használnak: Juhászbot, Kampófa, Kútgém csillag, Hálócsillag, Járomszeg, Pásztorbot, Kaptár, Kantár, Kaszacsillag, Koldusszekér, Patkó stb. Mintha csak egy múlt századbeli tanyára látogatnánk el, és a ház körüli eszközöket vennénk számba. Érdekes, hogy az égboltra „került” tárgyak között alig találunk fegyvereket, pedig azok történelmünk folyamán szinte mindennapos használati eszközeink voltak. e) Állatok Viszonylag kevés állat „van” csillagos égboltunkon, de azok sem szárnyas lovak, sárkányok, szörnyek, mint más népek mitológiájában, hanem a ház körül, erdőkben, nádasokban élő állatok, amelyekkel az ember együtt élt: Nyüveskutya, Gödölyék, Fiastyúk, Csitkó, Ebcsillag, Szamárkák, Vakondok túrása, Szarvas nyomdoka, Vadga- lambfót stb. III. NÉPKÖLTÉSZET A CSILLAGOS ÉGBOLTON a) Tulajdonságleíró csillagnevek Ezek. a csillagnevek lényegében egy-egy csillag vagy csillagkép valóságos Jellemzőit fejezik ki. Nyelvtanilag jelzős szerkezetek. A hasonlatok, metaforák a földi dolgok tulajdonságaira utalnak, de tág teret kap bennük a költői fantázia is. A legszembetűnőbb tulajdonságot, a fényesség leírását őrzik az alábbi csillagnevek: Ködszemű csillag, Szőke csillag, Vérszemű csillag, Vérrel versengő, Kese csillag, Hályo- gos csillag, Tejfeles csillag stb. Bőven találunk példákat a csillagok égbolton való helyének, számának meghatározására is: Páros csillag, Magányos csillag, Két árva csillag, Csokros csillag, Kilenc- csillag, Fészekcsillag, Koszorúcsillag stb. b) Vágy, öröm, bánat Öeink vonzódását a csillagokhoz méltóképpen illusztrálják ide vonatkozó csillagneveink: Szerelemcsillag, Pásztorok öröme, Utasemeber öröme, Elátkozott csillag, Fogoly csillag, Árva csillag, Özvegy csillag, Rabok útja, Bánat csillag, Kisasszonyok öröme, Szegény ember szerencséje, Atkozott csillag, Kisdedek öröme stb. Hogy mik voltak: pontosan az ezeket a csillagneveket életre keltő események — ma már aligha kideríthető, de mögöttük mindenképpen az öröm vagy bánat érte, a be nem teljesült vágyak, álmok felett kesergő embert kell keresnünk. c) A szerencsecsillagok Az ősi magyar hitvilágban kitüntetett szerepük volt a szerencsecsillagoknak. Ezek közül, sajnos, ma már csak néhányat ismerünk. A Kiskereszt (a Delfin csillagképpel azonos) volt a vándorlegények csillaga, akik ha az égre tekintvén azonnal megpillantották, soha el nem tévedtek, kétes kimenetelű vállalkozásaikat is szerencse kísérte. Őseink a Jupiter bolygót tartották a Magyarok csillagának, míg a Szaturnusz volt a Székelyek járó csillaga. d) Emberi tulajdonságokat megszemélyesítő csillagnevek Nyelvünk bővelkedik megszemélyesítő nevekben, melyekben élettelen tárgyak, elvont dolgok az élőkre jellemző tulajdonságokkal vannak felruházva. Csillagneveink között is ez a típus a leggyakoribb. — Alig akad azonban közöttük kitalált, fiktív tulajdonság, amely leginkább népmeséinkben előforduló alakokra jellemzőek (varázserő, csodatévő' hatalom, mindent legyőző erő stb.). Valóságos emberi tulajdonságokat fejeznek ki, példa nélkülien szép líraisággal: Árvaleány szeme, Aranyhajú csillag, Álmatlan csillag, Nehézlábú csillag, Koldus leány, Sánta Kata, Szépasszony, Molnárszemű csillag, Menyecskeszemű csillag, Űvasó csillag, Búvó csillag, Árvaleány pillantása, Tévelygő juhász, Pihenő- csillag, Sántalány, Vérszemű csillag, Keresztbenéző csillag.
