Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - LÁTÓHATÁR - Julius Fučík: A küzdő Božena Némcová

tak és egyéb fennmaradt dokumentumok tanúsítják, hogyan látta, hogyan minősítette Božena Némcová környezete az írónőnek a nő szabadságért vívott küzdelmét.

„Minha csak egy felleg tornyosodna fölöttem, olyan fekete és súlyos, mint az éjszaka, s mintha mind jobban és jobban rám nehezedne, míg össze nem roppant teljesen” — tör fel a panasz egy válságos percben Csehország egykor talán legderűsebb leikéből.

Súlyos fekete felleg tornyosodik hát fölötte... Nem a „végzet”, hanem a gyűlölködés fellege. A polgári társadalom tudatos és ösztönös gyűlölete, azé a társadalomé, amelynek egyik legszilárdabb pillérét rombolta Némcová: az elnyomott nő kizsákmányolását. Következetességét még a haladóbb szelleműek sem értették meg. Megbot- ránkoztak fölötte még a nemes lelkűek, szellemi rokonai is* — a nemeslelkűség egyébként szintén csak közhely, amelynek tartalma a társadalmi élet körülményeivel együtt változik. Nem voltak képesek úgy gondolkodni és érezni, mint Némcová.

Nyomorát többnyire a pletykák és rágalmak tükrében látták; sorsa inkább ingerelte, mintsem meghatotta az embereket. Egyesek nem segítették, mert ellenségüknek tartották. Mások meg azért, mert életét könnyelműen rögtönzött és elítélendő szerelmi regénnyé egyszerűsítették. De mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy ez az élet végül tragikus emberi sorssá váljon, Jan Neruda Aki még a koldust is tönkretette című prágai történetének stílusában.

Ám mindez csupán kísérő jelenség volt. Božena Némcová sorsának oka, életének lényege benne magában gyökerezett: a lázadó nő és az elmaradt cseh polgári társadalom konfliktusában.

Némcová jól tudta ezt. Tudta, milyen ellenszenv veszi körül, s tudta az okait is. A megadás gondolata azonban távol állt tőle. Férjéhez írott, már idézett levelében így fejezi be szenvedélyes hitvallását a nőről, aki elsősorban ember:

„A világ nem fog dicsérni ezért; tudom, a világ gyalázattal illeti, ami az emberben a legszebb; a természetesség bűn a szemében. Aki nem tülekedik a köz csordájával együtt mindig csak a vályúhoz, azt keresztre feszítik: az ilyen ember mind vértanú. De akkor inkább legyek vértanú, mint naplopó, aki nem tudja, miért és mivégre él.”

3.

Božena Némcová titkos rendőri megfigyelése és férjének huzavonái a különféle hivatalokkal, az írónő merészsége, amelyet a Havlíček ravatalán elhelyezett töviskoszorú bizonyított leghatásosabban, jellembeli szilárdsága, amelyet alamuszi módon meggondolatlanságnak minősítettek — mindezt, a cseh polgárság túlnyomó része megfelelő oknak találta, hogy megmagyarázza Némcovának és magának is, miért nem kívánatos érintkezni egy ennyire kompromittált asszonnyal. Ha közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, kiderül, hogy Božena Némcovát gyakorlatilag kiközösítették ebből a társadalomból.

* Nyilván ez volt az oka, hogy Némcovát K. J. Érben, ez az igazságos és jólelkű ember is kerülni kezdte, majd eltávolodott tőle, pedig egyébként becsülte írásait. Semberának írt mentegetőző levelében politikai körültekintéssel próbálja magyarázni viselkedését, de ezzel csak magának árt. Nem volt ugyanis gyáva ember, nem félt látogatni a Brixenből hazatérő Havlíöeket sem, tehát nem félt volna eljárni Ném- covához sem. — És még valami: az irodalomtörténet — még (gyenge) regények is születnek mostanában erről — Josef Némecet, Božena Némcová férjét többnyire úgy ábrázolja, mintha ő lett volna az írónő keserű sorsának legfőbb oka, és szemére veti, hogy nem értette meg a feleségét. Igazságtalanul bánnak vele. Ez a férfi korának egyik átlagembere volt, és semmivel sem értette kevésbé a feleségét, mint azoknak a kortársainak többsége, akik egyébként szellemileg magasan fölötte álltak. Házassága egy olyan nővel, aki végképp nem felelt meg a kor „eszményének”, szerencsétlenség volt Josef Némec számára. Szemrehányások helyett inkább azt mondhatjuk, hogy ezt türelmesebben és becsületesebben viselte el annál, ahogy sok más férfi elviselte volna. Ha megpróbáljuk ráhárítani a meg nem értés „bűnét”, az azt jelenti, hogy még ma sem értjük Božena Némcová korszakalkotó jelentőségét.