Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - HOLNAP - Szűcs Adrienne: Magyar irodalmi tankönyvek a két világháború közötti kisebbségi magyar középiskolákban (részlet egy szakdolgozatból)
új irodalomra. A régi irodalom korszakolásánál kizárólag történelmi-művelődéstörténeti elnevezéseket használt: 1. A naiv vagy ősköltészet kora, a legrégibb időktől a keresztény eszmék elterjedéséig, 1001-ig 2. A keresztény eszmeáramlat kora 1001-től 1542-ig 3. A reformáció eszmeáramlatának kora 1542-től 1603-ig 4. Az ellenreformáció eszme- áramlatának kora 1603-tól 1772-ig. Ezzel szemben az új irodalmat a művészeti stílusok szerint így osztotta fel: 1. A klasszicizmus kora 1772-től 1825-ig 2. A romanticizmus kora 1825-től 1844-ig 3. A realizmus kora 1844-től 1906-ig 4. A naturalizmus kora 1906-tól. A tankönyv kiegészítő része — a Keresztes által két kötetben kiadott, az irodalom- történet tanításához szükséges szemelvényanyaggal rendelkező ún. Magyar irodalom- történeti olvasókönyv a középiskolák VII. (illetve VIII.) osztálya számára. Mindkét kötet 1925-ben, Komáromban jelent meg. A VIII. osztályos tankönyvben a legnagyobb a realizmus korát tárgyaló szemelvények száma. Amikor mintegy fél évtizeddel később szükség lett már a második kiadásra, Keresztes megváltoztatta tankönyvei eredeti beosztását és Magyar irodalom- történet szemelvényekkel címen Ipolyságon két kötetet adott ki. A VII. osztálynak készített tankönyv 1. része, amely Vörösmartyig tárgyalta és „szemelvényezte” az anyagot, 1929-ben jelent meg. A VIII. osztályos 2. rész pedig 1930-ban. Mindkét kötetben az Elméleti rész laz irodalomtörténeti szöveg) van elöl, ezt követik — korszakok szerint elosztva — a szemelvények. A második kiadásban némileg javított saját szövegén, és néhány újabb keletű forrásmű {Pintér Jenő 1924-es Magyar irodalomtörténete, Ványi Ferenc lexikona, Benedek Marcell lexikona alapján kiegészítéseket is tett. A második kiadás legszembeötlőbb újdonsága (kiegészítése), hogy az egyes irodalmi korszakok után rövid világirodalmi áttekintést is nyújt. A világirodalmi áttekintésekben mindig a cseh és szlovák irodalom szerepel először, utána következnek a német, francia, angol stb. irodalmak. Az egyes irodalomtörténeti korszakok, periódusok tárgyalása mindig a történelmi és művelődési viszonyok ismertetésével kezdődik. A történelmi-művelődéstörténeti bevezetések, ismertetések jellemző vonása, hogy a Szlovákia területéhez fűződő hagyományoknak hangsúlyozott figyelmet szentel. Eszmei szempontból vitathatatlan, hogy Keresztes határozottan haladó polgári demokratikus értékelő szempontokat érvényesít, és munkája e tekintetben erősen meghaladta a korabeli magyarországi tankönyveket. (Azok szakszínvonala viszont bizonyára jobb volt.) Hiányolható ugyan, hogy Csokonainál egyáltalán nem beszél a nagy, felvilágo:odott eszmeiségű költeményeiről (Az estve, Kontancinápoly stb.), és a radikális plebejusi népiességet kifejező Jövendölés az első oskoláról Somogyban című versét sem tárgyalja. Az ok valószínűleg a mintául vett régi tankönyvekre való nagymértékű támaszkodás lehetett. Viszont Petőfi forradalmi verseire már történik utalás, és jól tárgyalja a változást hirdető, az irodalmi életben új korszakot nyitó, az elégedetlenséget lírai forradalommá formáló Ady Endrét is. Megállapíthatjuk, hogy Keresztes Pál tankönyvei nélkül — a tankönyvek hiányossága ellenére is — a két háború közötti hazai magyar tankönyvirodalom egyértelműen szegényebb lett volna.
