Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - HOLNAP - Szűcs Adrienne: Magyar irodalmi tankönyvek a két világháború közötti kisebbségi magyar középiskolákban (részlet egy szakdolgozatból)

néhány soros, az ismeretlen, idegen szavak magyar megfelelőit tartalmazó jegyzet, illetve magyarázó szöveg követi.

Az Olvasmányok rész keretekre oszlik. A keretcímek az Elméleti részben is hasonló sorrendben ismétlődnek meg, immár nem a szemelvények és magyarázataik, hanem általános elméleti ismeretek, tudnivalók, definíciók kíséretében.

Az Olvasmányok első fejezete a stílus különféleségét tárgyalja három pontban, a következő címek alatt:

A) A stílus az író egyénisége szerint

B) A stílus az írásmű tárgya szerint

C) A stílus az író célja szerint

Cvengros az egyes címszavak alatt hozott szemelvényeket az adott témának megfelelően válogatta.

A) Az író egyénisége szerinti stílust például három különböző költő (Petőfi, Tompa, Kerényi) azonos tárgyú (Erdei lak) versével, azok egymás mellé állításával illusztrálja, rámutatva másságukra. A Magyarázatban a szerző az ismert irodalomtörténeti eseményre utalva elmondja a versek keletkezésének történetét is, hogyan kelt versenyre egymással 1845-ben a három költő eperjesi együttlétük alkalmával, s hogy a nevezetes verseny helyét Eperjes mellett emlékjel őrzi.

B) Hogy miként változik az író stílusa az írásmű tárgya szerint, ezt a szerző Eötvös József két különböző tárgyú, Tavasz és Ősz című írásaival, ezek stíluseszközeinek összehasonlításával mutatja be. Rámutat, hogy a stílus különbözősége a leírt tárgyak különbözőségéből fakad.

C) A stílus az író célja szerint című alfejezetben Theophrasztosz A zsugoriság, illetve Csokonai Vitéz Mihály Zsugori uram című versét találjuk. Cvengros rámutat, hogy a szerzők céljaiknak és műfajuknak megfelelően különbözőképpen jellemezték a zsugoriságot. Míg Theophrasztosz exponáltan visszataszítónak tünteti fel ezt a negatív tulajdonságot, Csokonai Zsugori uram zsugoriságán, különös alakján már szinte mulatunk.

A további szemelvények a következő főbb fejezetek (és a hozzájuk tartozó alfeje- zetek) szerint oszlanak meg:

1. A világos stílus

2. A hangulatos stílus

3. Verstan

Az Elméleti rész is e három fő fejezet köré csoportosítja a stilisztikai ismereteket, az akkori stilisztikák felfogása alapján.

Az Elméleti rész leginkább szembeötlő érdekessége, hogy a szerző a verstant a stilisztika keretében tárgyalja. Cvengros ennek szükségét így indokolja: „Mivel a hangulatos stílus igen gyakran együtt jár a verses formával, tárgyalni fogunk végül a verstanról is.”

Cvengros a stílusnak két fő faját (mint arra fentebb már utaltam) különbözteti meg:

1. A világos (prózai) stílust

2. A hangulatos (költői) stílust

Az ún. világos stílust a következőképpen definiálja: „Ha csak arra törekszünk, hogy az olvasó megértsen bennünket, s csak egyszerűen fel akarjuk világosítani valamiről, akkor előadásunkban világosságra törekszünk. Ez a világos (prózai) stílus.” Továbbá ■azt mondja: „Ha a megértésen kívül még érzelmeket, hangulatot is akarunk kelteni az olvasóban, akkor hangulatos (költői) stílusra kell törekednünk, mely természetesen a világos stílus követelményeit is magában foglalja.”

A világos stílus egyik tényezőjeként tárgyalja a nyelvhelyességet is, amely alatt a mai irodalmi nyelv által elfogadott s magáénak vallott szavak használatát érti.

Kuriózumként megemlítem, hogy ortológus felfogásként a hibásan képzett szavak közé sorolja — a szláv kölcsönszavak alapján: bodnár, molnár stb. — az ún. nem ■magyar -ár, -nők képzővel képzett főneveket, pl.: a bankár, csillár, hordár, pincér, titkár, tüzér, tanár, írnok, díjnok, gyakornok stb. szavakat. Hibás képzésnek tekinti a veszély és aszály régi magyar szók mintájára alkotott szavakat, mint az estély, ünnepély, kedély, segély, viszály, szentély stb., továbbá az előny, hátrány, fölény, idény, sétány, mákony szavakat is, amelyek képzése, szerinte az anya szóból elvont -any képzővel történt.