Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Balázs András levele Balázs Béla Sarló-kapcsolatáról
ben minden alkalommal megkaptam minden csoporttól, ahol megfordultam, és Balázs Béla sok jelenetnek a tartalmát elmondta beszélgetéseink során. Az említett csoportnál mellém szegődött egy színinövendék vagy színész, akinek a kíséretében további 3—4 csoport munkáját is megfigyelhettem. A legtartósabb kapcsolatom a már említett Junge Garde-val alakult ki. Eljártam próbáikra, kulturális- és sportrendezvényeikre. Kirándultam velük a Berlin-környéki tavakhoz. Szállásadó ifjúmunkás barátommal és két-három csoportbeli társunkkal (fiúk és lányok) megfordultunk egy-két szórakozóhelyen is. Szabadidőmben Berlinnel, a város nevezetességeivel ismerkedtem. Közben emészt- gettem a friss élményeket, tapasztalatokat és benyomásokat. Valamelyik parkban feljegyzésekkel rendszereztem az új ismereteket a Pozsonyba küldött 'beszámolókhoz. Naplót nem vezettem, ezt a beszámolókra tekintettel felesleges párhuzamosságnak tartottam. A bészámolók, sajnos, 'elkallódtak a Sarló más, levelezési anyagával együtt, így utóbb kiderült, hogy a párhuzamosság nem lett volna felesleges. Posthumus bölcsesség! A tanulmányút mozgalmi és 'személyi hasznát konkrétan megállapítani nehéz lenne. Az viszont kétségtelen, hogy az élménybeli, illetőleg szellemi gyarapodásnak van súlya, de a mércéje nehezen tapintható. Ismérvei a gyarapodás előtti és utáni cselekvés, alkotás összevetésével észlelhetők a minőség változásaiban. De lehet sommázni a hasznot valahogy így: Berlin a szóbanforgó időben a haladó törekvések szellemi központja volt több síkban is. A feladatok témakörét képező kérdésekben rangját a harcos proletárkultúra jegyében fogant művek (Balázs, Brecht, Piscator alkotásai) és a Német 'Kommunista Párt által irányított kultúrszervezetek akciói fémjelezték. A műveknek és akcióknak forradalmi értékét az a felismerés határozta meg, miszerint a fasizmus egyre fokozódó fenyegetésében már nem elég csupán az eszmei harc. A kihívás visszaverése elszánt, szívós, osztálytudatos cselekvést kíván a kommunistáktól. Nem elég már csupán elfogadni a szocializmust, el kell fogadni annak ideológiáját és részt kell venni a munkás- osztály harci akcióiban is. Ez a felismerés számottevően polarizálta a német haladó értelmiség sorait. (Ilyesmi történt a Sarlóban is a kongresszust követő időben). Lehet, hogy ez a felismerés ott bujkált már tudatomban az út előtt, de az biztos, hogy kétely nélkül Berlinben „jegyeztem el” magam vele. Igaz az is, hogy az osztálytudatos cselekvés határozott jegyei mind a Sarló, mind a Vörös Barátság 1931. évi és későbbi tevékenységében tetten érhetők. Kérkedésnek lenne értelmezhető azonban, ha én próbálnám kimutatni, hogy mennyi a berlini út „érdeme” az említett tevékenységben. Egyébként is kételkedem abban, hogy ez az érdem egyáltalán kibogozható. Kedves Lajosom, a „hasznot” illetően maradjunk ennyiben. Szeretettel ölellek Bp., 1984. jún. 22. Drisa
