Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet (5.)

tartás és életforma kialakításának nehéz feladatát. Véleménykülönbség abban mutatkozott közöttük, hogy milyen legyen a kisebbségi életforma, a kisebbségi lélek. Éveken át vitatták a kérdést, az újságok, folyóiratok hasábjairól zajossá vált ütközések tudósítanak bennünket a nézetek sokszor kérlelhetetlen szembenállásáról, míg a harmincas évek új realitásai át nem formálták a kisebbségi küldetéstudatot.

E nemzedék számára az életre szóló élményt a 'modern magyar irodalom (Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső), a „nagy triász” jelentette: Ady nemzetféltése és jövőt látó elkötelezettsége, Móricz fájdalmas valóságlátása és népiessége, Szabó Dezső bálványdöntögető „mélymagyar” nemzetféltése, s mindhármuk szociális problémafelvetése. A kérdésre, hogy mit kapott ez a nemzedék a „magyar mesterektől”, Peéry Rezső, a sarlós mozgalom egyik legképzettebb kritikusa válaszol a Vetés (1929) egyik számában: .. Mit kapott nemzedékünk Adytöl? Ö, ne higgyétek, hogy lázítást, rágalmazó kedvet, rendbontást, forradalmat. A legzűrzavarosabb, legkábultabb időkben élő, nyavalyákkal súlyosan megvert, vergődő ember csodálatosan tiszta hangját, fájdalmas, őszinte szavait, súlyos önvádjait, ostorozó erős szeretetét. Nekünk Ady tisztítótüzünk volt, rajta keresztül a saját magunk embersége indult útnak önmaga felé ... A fájdalmak és válságok óráiban hajiunk ... a humánum legteljesebb magyar kifejezőjéhez... A Sárarany, Fáklya, Szegény emberek, Isten háta mögött komor hangján, nehéz végzetességén, fekete tónusú pesszimizmusán keresztül megéreztük az író izzó fajszeretetét, mely legsúlyosabb ítéleteiben zokog fel és megértettük a regények tendenciáját: Móricz Zsigmond boldogságot, azaz kultúrát, letisztító civilizációt akar e vad és buja ösztönvilágba ... Móricztól az út egyenes természetességgel Szabó Dezsőhöz vezetett... Szabó Dezső tudatosította bennünk azt, hogy a magyar nemzet a magyar dolgozók tömege: parasztok, munkások és intellektuelek... A kisebbségi fiatalság vezéreiben a Segítség és az Elsodort falu hangjai mellett fogamzottak meg a falusi regösvándorlások gondolatai ... És Kassák Lajosban az új nemzedék nem az irodalmi avantgardistát látja, az új magyar vers megteremtőjét... Kassák önéletrajzi, az Egy ember élete hozza hozzánk közel a szociális haladás korszerű magyar művészetét. Amint puritán és kemény egyéniségének a kifejlődését, ... nyomorban és a proletárélet fájdalmaiban való megtisztulását leírja, azt ,el kell olvasnia minden fiatalembernek, aki szeret becsületesen, bátran önmagával szembenézni, aki a napjaink kiformálásának nehéz munkájában részt akar venni..

Nem tudjuk, hogy jár a világ „kint”, milyen a divat, forma, módi,

lecsúsztunk, estünk, elmaradtunk, ügyetlen faluvégi lelkek, de: mint fáraók vert zsidói egykor, mélyebben érzünk s összébbtartozunk.

Győry Dezső írta ezeket a sorokat (Kisebbségi lélek], s ő fogalmazta meg a „missziós tudat” lényegét is. Az emberiség „univerzális kultúráját” akarta megteremteni, „magyar szellemű átköltésben”. Küldetéstudata, lelkes és lelkendező okfejtése tele van egyébként történelmietlen fogalmakkal, meghatározásokkal, naiv, ifjonti világmegváltással, az „emberibb ember” és a „magyarabb magyar” ideáljával. A „szegények és elnyomottak igaza” mellett áll, az osztályharcra azonban nem gondol. Győry Dezső először 1925 decemberében, a kassai Renaissance Kultúregyesület ünnepi estjén fejtette ki — nem kis megrökönyödéssel fogadott — elveit, majd a Magyar Vasárnap hasábjain eljutottak ezek a gondolatok a címzetthez, az ifjúsághoz is. Győry ekkor „imádott” költője a fiataloknak. A „missziós tudat”-ról vallott nézetei akkor forrósították át ismét a kisebbségi életet, amikor a kassai beszéd zárósorait programadó hitvallásként közli 1927-ben A Mi Lapunk című ifjúsági folyóirat. A kisebbségi messianizmus jellegzetes megnyilvánulása ez a lírai pátosszal fogant /hitvallás, mellyel — ahogy Kovács Endre írta A Sarlós mozgalom és a magyar irodalom című tanulmányában — „a még pályája elején álló költő .., olyan programot adott, amelyet hamarosan az egész kisebbségi magyar fiatalság magáénak vallott. Benne volt jnár ebben annak a felismerése, hogy a történelmi haza határain túl élő magyarság számára a kisebbségi sors nemcsak törődés, fokozott