Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - Rácz Olivér: Miszter Szí Zed és Bí Em (elbeszélés)

Mrs. Cambell Mrs. Green-nek és Mrs. Green rábólintott: — Meg, szomszédasszony, bizony meg. És ha még tudná, mi mindent rebesgetnek...

Mrs. Cambell elszörnyedt és a fejét csóválta.

— De, hát mit tegyünk — mondta részvéttel. — Ez az oc3mány dög az egyedüli társa, vigasza, barátja, családja szegénynek ...

Aminthogy így is volt.

Éppen ezért általános megrendülést keltett, amikor egy szép napon — fenét szép: egész nap esett az eső, nyirkos, hideg ősz Volt —, amikor tehát ezen a napon miszter Szí Zed egymaga, Bí Em nevű majma nélkül bukkant fel az utcán és a szupermarketben. Aztán másnap is. Aztán már mindig.

Eleinte tiszta-puszta tapintatból, részvétből senki sem alkalmatlankodott fölösleges kérdezősködéssel. Minek? Megdöglött a szeretett majma — elég baj az szegénynek.

De végül Mrs. Cambell, a jó lélek, mégis megkérdezte:

— Már megbocsásson, Mr. Szí — khm, Mr. Porreedge, merem remélni, hogy nem szenvedett soká a kedves Bob... ugye, nem? Es most bizonyára hiányzik magának, ugye, kedves miszter, khm, miszter Porreedge? Miért is nem szerez be egy másik (majmot?

— Miféle majmot? — nézett rá az öregúr ártatlanul a szemüvege mögül.

— Hát, ugye, a megboldogult, szegény Bob majom helyett... Szép majom volt — gügyögte Mrs. Cambell — Jó majom volt. Okos majom . . . ______

Az öregúr megigazította csontkeretes szemüvegét, megköszörülte a torkát.

— Egyet tisztázzunk, kedves Mrs. Cambell — mondta halkan. — Mr. Porreedge pontosan nyolc nappal ezelőtt hunyt el, gutaütésben. Telezabálta magát és benyakalt rá •egy üveg rumot. Nem tudom, honnan szere|zte: én, Bí Em, sohasem tűrtem meg sörön kívül egyéb szeszes italt a házban. Megtörtént — gyászolom. És köszönöm a részvétét, asszonyom. Mr. Porreedge nevében.

Ezt mondta, megemelte a szürke kalapját és távozott.

De a réztábla ott maradt a faragott tölgyfa kapun. Csak a felső nevet vésték le róla.

És a fehér kartonlapot tépték le alóla.

JSgyéb semmi sem változott.

IJurás Dániel: Valamikor