Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - HOLNAP - Zsemberi Etelka: Mutatók, Utolsó előtti mohikán (versek)
ZSEMBERI ETELKA Mutatók Gondoltam, nem lesz könnyű és lefejtettem: Minek ide a csoda, a huzatos hazugság, az üres lárma. Valaki kopogása az ajtó nélküli szobán? Megértettem, hogy vannak szüleim VALAHOL. És akik itt vannak, láncos vaskaréjt ölelnek, ahelyett, hogy játszanának. Tegnap is elfelejtettem megszámolni a törökök arcképét. BASA, BASA! Te legalább elhiszed nekem, hogy nemcsak ujjmutatók, percmutatók, tárgymutatók, vaksi mutatók, de zenekarosztagok, manikűrözött, kipedrett bajszúak, lesoványodott géppuskások mutatói is vannak. Vannak Hé, Basa! Elég a verébfészekből, a folyóba görnyedt fűzfákból, az évszázadokból. ARCKÉPED kell.
/
