Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - NAPLÓ - Liszka József: Györffy István és Szlovákia
Petneházy Ferenc A TÉLI NAKONXIPÄN Györffy István és Szlovákia Mikor Nakonxipánban hull a hó, földünkön tüzes rózsák égnek. Ott fent Nakonxipánban volna jó, nekivágni a messzeségnek és menni, menni csöndesen a földöntúli havazásban, nem tudni többé sohasem, a földön mennyi láz és gyász van. Csak menni, míg az ég havaz, megnézni Juhászt és Gulácsyt s megkérdeni, milyen is az, mikor a szív semmit sem áhít. Hogy milyen az a szív, amit nakonxipáni havak védnek s feledni tudja földünk álmait s azt, hogy lent tüzes rózsák égnek. Antonín Sova ÉGERFÄK Ügy szerettem mindig én árnyatok a víz színén, árnyatok, mely ring, lebeg, égerfák, a víz felett. Lent az éjben valahol halászok mély hangja szólt s vén malomkerék dala sírt és fájt, mint valaha. Sás közt úszva, árva pont, fodrot kis szalonka vont, mintha álmok madara a lelkemben ringana ... (Petneházy Ferenc fordítása) Több szempontból is fontos lehet számunkra, hogy közelebbről megismerjük Györffy István személyét és munkásságát. A nagy néprajzkutató kiemelkedő tudományos eredményei, emberi magatartása, szülőföldje iránti példamutató hűsége elismerést és tiszteletet érdemelnek, a szlovákiai magyar tájakhoz fűződő személyes kapcsolatai pedig különösen közel hozzák életművét a szlovákiai magyarokhoz. Születésének századik, halálának negyvenötödik évfordulója alkalmából emlékezünk meg róla. A karcagi születésű „szűcsivadék” elég korán megismerkedett az akkori Felvidékkel. Erős akaratú édesanyja a késmárki gimnáziumba íratta be a tehetséges fiút, aki a szünidők alatt gyalogszerrel szinte az egész akkori Magyarországot bejárta, így hát nem csoda, hogy — miután a kolozsvári egyetemen elvégezte a földrajz-természetrajz szakot — végül is az etnográfusi pályát választotta hivatásul. Döntését a szülőföld és népe iránti szeretet és a nagy tenni akarás érlelte meg. Munkássága jelentősen gazdagította a magyar néprajzot. Emeljük ki a gazdag életműből a Nagykunsági krónika (Karcag, 1922), a Magyar népi hímzések. 1. A cifraszür (Bp., 1930), a Szila/ pásztorok (Karcag, 1928) című kiadványokat, amelyekben szűkebb pátriájának, a Nagykunságnak régi népéletével, illetve édesapja eredeti foglalkozásával, a szűcsmesterséggel foglalkozik. Egyébként a szűcsmunkáról írott könyvének anyaggyűjtésével van kapcsolatban az a honti kutatőútja is, amelyről Móra Ferenc A honti igricekben beszámolt. Györffy akkori gyűjtőútjának eredményeiről az ipolysági vármegyeházán komoly néprajzi kiállítást rendeztek. Az anyag egy része később a Magyar Néprajzi Múzeumba, kutatónk akkori munkahelyére került.
