Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Gyóni Géza

Egyszer nagyon fájt már az élet,

Fájtak a szeplős féregarcok.

Fájtak a csókok, s fájt nem tudnom:

Minek kínlódni ezt a harcot.

Ha még harc lenne! Mell a mellnek!

De kis kenyérért sántikálva,

Éhes férgekhez dörgölődzni...

Kéjjel gondoltam a halálra.

Menni, csak menni gyorsan! gyorsan!

Itt hagyni minden kis cókmókot...

S lelkem a halál apródjával,

Egy kis golyóval sugdolódzott...

Gyors szú őrölte már a deszkát,

És kuncogtak kis éhes férgek ...

Amiktől ott fenn undorodtam,

Most lakomázni hozzám értek ...

Csúf, csúf ott fenn, és fáj az élet.

Fáj a csók, és jaj, fáj az álom.

És mégis szép és mégis élet,

Nem baj, csak fájjon, soká fájjon!

... Kacagott a halál apródja,

És elsuhant a szívem mellett...

S az orvos szólt kezét dörzsölve:

Két hét múlva már föl is kelhet!

Teológiai tanulmányaival kapcsolatban Az én papságom című verse tartalmaz érdekes adatokat. Az tűnik ki belőle, hogy a papi pályához nem érzett igazi hivatást és örült, mikor tanulmányait végleg megszakította:

Hajdan bókos alázkodással Templomok ajtaján zörgettem.

Hajdan igét és igazságot Hirdetni támadt furcsa kedvem.

Mellem nagy áradó zúgással Egy más világ hitétől duzzadt.

Ki sem önthettem, már elűzött Szemforgató farizeushad ...

Mellem nagy, áradó zúgással Egy más világ hitétől duzzadt.

Egy szebb világ, de itt e földön Adassék búsnak és koldúsnak! . ..

Ah! Gipszangyalok sose láttak Hálás, szent arcot oly pufókot,

Mint amikor mögöttem zajjal A templomajtó becsukódott.

A teológiai tanulmányok abbahagyása -és Pozsonyból való távozása után a költő a tisztviselősködés és az újságírás között hányódik. Apja kívánságára Budapesten közigazgatási tanfolyamot végez, és egy ideig szolgabírói hivatalban is dolgozik. 1912-ben megpróbálkozik a Pozsonyban való elhelyezkedéssel, de nincs szerencséje.