Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - LÁTÓHATÁR - Ján Ondruš: Epeállapot (vers, részlet)

Paulus

Ha kétszer két szemet rajzolsz le,

négy szem miatt vagy bűnös, ha lerajzolod, hogyan kell átlépni

egy földön heverő kalapot, ez a lépés a terhelő

bizonyíték ellened, bűnös vagy,

részese ama négy szemnek, s minden,

amit rajzoltál, a helyeden van és te bűnös vagy,

mert ott maradtál az ablak mögött, a sötét lámpa alatt,

RÁKIÁLTOK MAGAMRA ÉS EZ A VÉG,

LEHORGASZTOM A FEJEMET ÉS EZ A VÉG,

VÉGIGNÉZEK MAGAMON ÉS EZ A VÉG,

s ekkor Saulus ellépett az ablaktól és azóta csak hátrafelé jár, így megy le a lépcsőn és így megy fel a lépcsőn, hátrafelé ugrik egyik székről a másikra, gondolataiban

így jut el egészen a rollerig, s azzal visszatolat egészen az összezúzott térdig, egészen a fülsiketítő bömbölésig,

MERT CÉLOD: A KIÁLTÁS,

MERT CÉLOD: AZ ELNÉMULÁS.

7

A HELYEMEN,

AZ ÉN IDŐMBEN,

ÍME, A HALÁL,

ÍME, AZ EPE,

ÍME, A DADOGÁS,

ÍME, A TÉRDEPLÉS,

ÍME, A TÉRDEPLÉS KÖZTEM ÉS KÖZTEM,

én, Paulus,

harapásra kész, fenyegető arccal, ez a sebbe döfött kés állapota,

én, Saulus,

asztalra hajtott zúgó fejjel, a migrénnel, ez a féregmérték,

amikor egyszeriben az elnémulással kezdek beszélni,