Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - HOLNAP - Tóth Károly: Áz ember tragédiája szerkezetéhez (tanulmány)
szerű hitteltell embereket (és itt többes számot kell használnunk, mert nemcsak Adám, hanem a Tragédia olvasójának meggyőződéséről is sző van, éppen az jellemzi, hogy a múlt tökéletlenségét látva is hittel, .bizakodással néznek a jövőbe. Nem elég tehát csak a múltat, pontosabban a történelmet megmutatni, a jövőt is láttatni kell. (Itt, ezen a ponton is megfigyelhető az előbbi alapképlet — a bizakodó Ádám — mennyire meghatározza az álomszíneket.) A jövő azonban még nem történelem. Ha ennek alapján felosztjuk az álomszíne;ket a múlt és jövő aránya 8 : 3,ha pedig a londoni színt szigorúbban értékeljük (Madách számára ez is még csak jövőként létezett), akkor az arány 7 : 4. Ezt az arányt aligha lehet figyelmen kívül hagyni, ha történelem-, valós történelemábrázolásról beszélünk a Tragédiával kapcsolatban. Tehát elmondható, hogy nem a valós történelmet ábrázolja Madách, hanem egy megkonstruált történelmet, még pontosabban, nem is történelmet, hanem Ádám (az emberiség) egy lehetséges jövőjét. Ha pedig ez így van, akkor feltételezhető, hogy az álomszíneknek valamilyen szerkesztettsége lesz. A párizsi szín elhelyezkedésének véletlen volta így szinte teljesen kizárható. De vajon tanúskodik-e más egyéb is e szimmetrikus megosztottságról? S itt kell legalább nagyvonalakban összefoglalnunk mindazokat a megállapításokat, melyeket az évek során oly szorgalmasan gyűjtöttek össze a Tragédia elfogulatlan tartalom- elemzői.4 Ezek az elemzések hívták fel a figyelmet arra, hogy egy helyütt töréspont található a Tragédia álomszíneiben. Kimutatták, hogy Ádám lelkesedése az álomszínek első négy színében nagyon erőteljes, hite elvakult, míg az utolsó négy színben ennek szinte nyomait se találjuk, a közbeeső három színt pedig egyfajta megállapodottság jellemzi. Ezt megerősítette az a tény, hogy Ádám az álomszínek első felében aktív részese, átélöje, míg a színek második felében csak szemlélője, passzív kívülállója az eseményeknek. Voinovich megfigyelte, hogy Ádám az álomszínek során öregszik, és ez az öregedés szakaszosan következik be. Ezek a szakaszok meglepően egyeznek az előbbi megállapításainkkal. Az álomszínek első négy színében az ifjú lélek lelkesedése, a következő háromban az érett férfi bölcsessége, míg az utolsó négyben az aggkor lemondó csüggedése jelenik meg.5 Még véletlenül se következnek be máshol a változások, mint valahol az álomszínek közepén. Ha e színeiket megpróbáljuk ábrázolni, a következő ábrát kapjuk: A szimmetria, azt hiszem, nyilvánvaló, még ha a hatodik álomszín (Párizs) egyedisége nem jelenik is meg. Ebben az esetben ez nem sokat számít, mert egyrészt tartalmi elemzésekről van szó, másrészt a két szín, a két prágai szín, mint a későbbiekben látni fogjuk, szerves kiegészítője a párizsi színnek. Mint mondottam a későbbiekben még visszatérek erre, mégis már most szeretném feltenni a kérdést: vajon a Tragédiában miért találunk két prágai színt? A másik nagy probléma a párizsi szín valós színekbe való ágyaződása — az aszimmetrikus megosztottság kérdése. Az asszimmetria nyilvánvaló. Meg kellene azonban vizsgálnunk, hogy van-e, és ha igen, milyen jelentősége van annak, hogy a párizsi szín a tizenöt szín közül épp kilencedikként foglal helyet? Ezt véletlennek kell tekintenünk, illetve azon körülmény következményének, hogy a párizsi színnek az álomszínekhez való helyzete a meghatározóbb, és (elméletileg) bárhová is helyeznénk, közvetett viszonya a valós színekhez megmaradna. így a következőt kell inkább kérdeznünk: van-e egyáltalán összefüggés a párizsi szín és a valós színek között? Miben mutatkozik meg ez a közvetett kapcsolat? Ügy gondolom a mondanivaló szintjén egyértelműen kimutatható ez az összefüggés. Létezett és létezik egyfajta közfelfogás,6 amely Az ember tragédiája végső konzekvenciájaként a küzdés és bizakodás szükségességét hangsúlyozza, sőt egyenesen ezzel azonosítja a mondanivalót. Nem alaptalanul, hiszen az Or utolsó megnyilatkozása a művet a következő szavakkal zárja: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Voltak, akik kissé konkrétabb jelentést kerestek e szavak mögött, ezért korba helyezve Párizs
