Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - Csontos Vilmos: Nincs tovább (vers) - Szitási Ferenc: Anya-táj (vers)
CSONTOS VILMOS Nincs tovább Nincs tovább — te azért jöttél, Selyemszálra hurkot kössél, Amely szívtől szívhez kötött, Utolsónak Bokrétáztad az örömöt... Nincs tovább, a sor most rajtad: Bokrétán a selyemszalag Úgy kötődjön, örök legyen, S ott maradjon Koszorúnak a szívemen. Kösd a hurkot, de ne kézzel: Szerelemmel, öleléssel, S tegyél rá csókkal pecsétet, Maradj szívem Bokrétája, amíg élek. SZITÄSI FERENC A kút káváján kezed nyoma álmodik — víztükrében nem fésülködtél soha Mellette diófa áll idő sebezte ágain még néhány pókfonál lebben azokat sem érinted már jóságos szelíd szemeddel Alatta földbe gyökerezett pillanat a fehér támlás szék hol ha senki sem látott pihentetted eres lábad hogy újra léphess felénk Hátul a kertben rozsdásodik ásó kapa gereblye göcsörtös nyelüket nincs aki felemelje Anya-táj
