Irodalmi Szemle, 1984

1984/6 - FIGYELŐ - Barak László: Kilencvenkilenc megzenésített gyermekvers

Kilencvenkilenc megzenésített gyermekvers

(Dobi Géza: Fűben tücsök muzsikál. Csehszlovákiai magyar költők megzenésített versei. Kiegészítő tananyag az óvodák és alapiskolák zenei neveléséhez.)

„Napjainkban gyakori beszédtéma az éneklés hiánya életünkben. Magyarázatot keresünk és találunk erre a nemkívánatos jelenségre. Valamikor az ének végigkísérte az embert életén. Dalt hallott a bölcsőben a szülőktől, kisgyermekként imondókákat tanult. A szerelmes ifjú dallal köszöntötte kedvesét, munka és szórakozás közben, pihenéskor — mindig énekeltek. Őseinket a bölcsőtől a sírig kísérte a dal: így fejezték ki örömüket, bánatukat, vágyaikat. Ma sem mondhatunk le a dalról, az éneklésből fakadó élmény- szerzés emberformálő szerepéről.”

Az idézet egy csehszlovákiai magyar viszonylatban úttörő jellegű kiadvány előszavából való. A könyv szerzője, összeállítója, Dobi Géza, egyebek között ezekkel a gondolatokkal vezeti be azt a vékony füzetet, amely kilencvenkilenc — általa megzenésített — csehszlovákiai magyar költő írta gyermekverset tartalmaz. A :kiadvány a bratislavai Kerületi Pedagógiai Központ gondozásában látott napvilágot, s feltehetően az 1984/85-ös tanév kezdetén kerül a pedagógusok kezébe, kiegészítő tananyagként az óvodai és iskolai zenei neveléshez.

A kiadványt zenei szempontból nem áll módomban elbírálni, s jegyzetemet híradásnak szánván, az abban szereplő gyermekverseket sem kívánom értékelni. Dobi Géza könyvére mint társadalmi tettre szeretném felhívni a figyelmet, mivel teljes egészében egyetértek a szerzővel abban, hogy óvodáinkban és iskoláinkban • az értékes csehszlovákiai magyar gyermekversekhez viszonyítva nem áll pedagógusaink rendelkezésére elegendő megzenésített hazai magyar gyermekvers.

S ezt a meglévő űrt minél előbb be kellene tölteni!

A Fűben tücsök muzsikál című kiadvány ösztönző példa lehetne, hiszen egyetlen ilyen kerületi szintű kezdeményezés a hiánypótlásra édeskevés lenne. (Dobi könyve 1500 példányban jelent meg, belső használatra, a nyugat-szlovákiai magyar nyelvű óvodák és alapiskolák részére.) A hiányt csak úgy lehet pótolni, ha az illetékes központi intézmények, felismerve Dobi könyvének hasznosságát és jelentőségét, támogatják egy országos kiadvány megjelentetését. Ügy gondolom, hogy ez ügyben a Madách Könyvkiadó tehetne érdemleges lépéseket: adva van a lehetőség, hogy átgondolt kiadói koncepcióval (zeneszakértő és gyermekköltészetünket részleteiben ismerő, avatott kritikus bevonásával) életre hívhassunk egy olyan könyvet, amely minőségében és terjedelmében is kielégíthetné a társadalmi igényeket, hiszen köztudott, hogy Dobi Gézán kívül, a legismertebbeket említve, Zsákovics László, Bodonyi András és Németh Imre is foglalkozik csehszlovákiai magyar gyermekversek megzenésítésével.

S e tett után a következő — annyira természetes és annyira várt — lépést is hadd említsem: az Opus Kiadó nagylemezen jelentethetné meg a csehszlovákiai magyar költők „legjobb gyerekverseinek zeneileg és előadóilag legsikerültebb darabjait”. (Az Opus a lemez megjelentetését tudtommal egyetlen feltételhez köti: a lemez húszezren fölüli példányszámban lásson napvilágot. S magánvéleményem, hiszem, közvélemény: magyar óvodáink és alapiskoláink száza, de sok-sok család is szívesen látna lemezgyűjteménye között egy ilyen „opuszt” — gyerekek, felnőttek örömére, magunk épülésére. S meggyőződésem: gyermekköltészetünk is újabb impulzusokat kapna általa.) Barak László