Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - Varga Erzsébet: Gyermekirodalmunk
GYERMEKIRODALMUNK Folyóiratunk júniusi számában gyermekirodalmunk — a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom — eddig elért eredményeit, jelenlegi helyzetét, további fejlődésének lehetőségeit igyekeztünk összegezni, felmérni. Munka közben — az utóbbi években megjelentetett gyermekkönyvek s a szerkesztőségünkbe beérkezett anyag mennyisége és minősége alapján (az ankétunkban felvetett kérdésekre válaszoló szerzők egyes véleményeivel szemben is) — arra a megállapításra jutottunk, hogy a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom már vitathatatlanul eljutott oda, ahol a mennyiség — a dialektika itt is érvényes, általános törvénye szerint — minőségbe csap át; gyermekirodalmunk tehát már esztétikai minőségként értelmezhető, elemezhető, értékelhető. Elbírja a kritikát, csúcsaiban a legszigorúbbat is. Ami véleményünk szerint komoly, megoldásra váró s megoldást sürgető problémaként könyvelhető el napjainkban, az az ifjúsági irodalom szinte teljes hiánya: a tizenévesek, a kamaszok irodalmi igényeivel mintha egyáltalán nem számolnának alkotóink, s nemcsak a csehszlovákiai írók, hanem általában a magyar irodalom képviselői. Erről tanúskodnak egyebek között a vers- és prózamondók Dél-Szlovákia-szerte rendezett versenyei is, amelyeken a leggyengébb teljesítményt rendszerint a 7—8. osztályos általános iskolai tanulók (a III. kategória versenyzői) nyújtják: minden bizonnyal azért, mert egyéniségüknek és korosztályuknak megfelelő irodalmi alkotást egyelőre alig produkált írásbeliségünk. Szerkesztőségünk tudatosítja ezt a problémát, s természetesen azzal is tisztában van, hogy — mint irodalmunk egyetlen hivatalos fórumának — lehetőségeihez és erejéhez mérten részt kell vennie a mind égetőbbé váló kérdés megoldásában. A megoldás persze egyetlen akció, egyetlen (korlátozott terjedelmű) folyóiratszám, azaz afféle „kampány” keretében elképzelhetetlen. Nem kevés a tennivalója a téren a kritikának sem, amelynek művelőit — mint e számunk anyagának szervezésekor meggyőződtünk róla — meglehetősen nehéz aktivizálni. Szerkesztőségünk ezért a jövőben az eddiginél jóval nagyobb teret szándékozik biztosítani a gyermek- és az egyelőre még hiányzó Ifjúsági irodalom kritikájának. Az esztétika kritériumainak megfelelő, színvonalas ifjúsági irodalom megteremtéséhez kétségtelenül hosszú évek, sőt évtizedek kitartó, szívós, fáradságos alkotómunkája szükséges. Ebben a számunkban tehát csupán a már említett regisztrálásra vállalkozhattunk: a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom eddigi eredményeinek számbavételére, jelenlegi helyzetének felmérésére, fejlődési lehetőségeinek áttekintésére. S véleményünk szerint gyermekirodalmunknak már az is rendkívül jelentős eredménye (s egyszersmind esztétikai minőség voltának bizonyítéka), hogy napjainkban ez a számbavétel, ez az összegezés már elvégezhető. Varga Erzsébet
