Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Szeder Fábiánról és földijeiről, a palócokról
lását — Szeder Fábián már több mint másfél évszázaddal ezelőtt felismerte. A dolgozatban találunk bőven példát az ,.í, ű” hangok ,,t” előtti meglágyulásá- ra (tyűkör, tyű, tyik), az egyes magánhangzók rövid ejtésére (tenyer, szeker], a főnévi igenév képzőjének palatalizáló- dására (mennyi, írnyi), az igekötők utolsó mássalhangzójának kiesésére (főment, messzeretyi) a -val, vei határozóragok eredeti alakjának változatlanságára (bot- val, népvei) stb. De akad példa jócskán a gyűjteményben a diminatívumok (kicsi- nyitőképzők — horgyika, botyika), a frek- ventativumok (gyakorítóképzők — üllé- nyi, hagyigálányi), és a szórövidülések (ett, itt) sajátos palóc nyelvjárási eseteire is. Az igekötők vizsgálásakor Szeder külön „palóc múlt időt” kreál. Közben megjegyzi, hogy ebben valami olyat sejt „a’ mi a’ pontosabb igeragasztáshoz tartozik”.33 Szerinte a pálóc itt „nem végez fölösleges szótagszaporítást”.34 A vetettem helyett vettem-et, a sütöttem helyett süttem-et mond. A nyelvjárási sajátosságokkal foglalkozó fejezetre már csak azért is érdemes alaposabban odafigyelnünk, mivel a kétszáz évvel ezelőtti nyelvállapotból sokat őriznek a mai palócok is. Hasznos lenne egy ma végzett gyűjtést összevetnünk Szeder munkájával. A szerző további érdeme, hogy értekezésében fonetikusan mutatja be kora pa- lócságának élőbeszédét, miközben az egyes szavak értelmét is megmagyarázza. Azt hiszem, igaza volt Horváth Istvánnak, aki szerint: „Szeder Fábiánt méltán a’ Palócz nyelv Esmertetőjének fogja hálával nevezni a késő maradék.”35 S ha ez mégsem lenne igy, akkor csak magunkban kereshetjük szégyenkezve a hibát. A harmadik szakaszban A’ Palóczoknak egyéb szokásairól olvashatunk értékes leírásokat. A szerző elmondja, hogy földijei „erdős helyeken a házat fából építik”, a „pitarban” a kenyérsütéshez és a faragáshoz szükséges szerszámokat tartják; a szoba hatodrészét a kemence teszi ki, a „kamrika” pedig a „fejérnépnek éjjeli helye”.36 Kétszáz évvel ezelőtt az idősebbek „előhajokat homlokon csomóba” tekerték, és „felálló rövid üstököt viseltek”, „a’ fiatalabb leginyek pedig homlokok felett üstököt” kötöttek, s ezt „három ágba fonván” hátra lódították.37 Bővebben olvashatunk itt az önellátó palóc társadalomról is. Megtudjuk, hogy „a Palóczok nem csak szorgalmas földművelők, értelmes marhatartók, hanem többnyire mindnyájan mesterséges faragók is voltak”.38 A „fejérnép” különös foglalkozása pedig a „vászonykészítés” volt. Éppen ezért Szeder nemigen látott olyan házat, melyben szövőszék nem állott volna. S bizonyára az egykori csábi pincéknél látottak alapján jellemezte a szerző így a palócokat: ,,... a gazdagabbak kinyitott pincéik előtt senki se megy el, a’ kit egy italra be ne intenének, de a’ szegény is örömest nyújtja másoknak csigás korsóját”.39 Ezt a vendégszeretetét meg azt a jó tulajdonságát, hogy „a látogatót mindig megkínálják”, egyébként a mai napig megőrizte a csábi nép. A dolgozat negyedik szakaszában a palócok számát összegezi Szeder. Ez persze — amint Manga is hangsúlyozza — „lényegében csak kísérlet volt”. Mindenesetre nem veszítünk vele, ha áttekintjük. Szeder Fábián a palócok számát 1835-ben 490 237-re becsülte. Szerinte ekkor legtöbben Heves (173 789) és Borsod (111 908) megyékben éltek. Gömörben 96 874, Nógrádban pedig 86 036 palócot mutatott ki. Legkevesebben szülőmegyéjében, Hontban éltek, összesen 21 634-en. Befejezésként elmondhatjuk: Szeder Fábián palóc dolgozatával művelődéstörténetünk lett gazdagabb. írása határkő a magyar néprajztudományban. Olyan határkő, mellyel táji-csoport tanulmányaink szak- irodalma vette kezdetét. A palóc értekezésekkel való ismerkedés számunkra pedig önismeretet, múltunk s önmagunk jobb megismerését jelentheti. JEGYZETEK 1 Lásd: Magyar Néprajzi Lexikon 4. kötet, (Akadémia Kiadó, Budapest 1981) Szeder Fábián címszó. 2 Manga János: Palócjöld (Gondolat Kiadó, Budapest 1979) 3 Idézet Manga Palócföldje alapján — 10. oldal 4 Pauler Gyula: A magyarok megtelepedéséről (1877). Idézet a Palócföld 12. oldaláról. 5 Pintér Sándor: A Palócokról (1880) Idézet a Palócföld alapján — 14. oldal. 6 Reguly Antal Palóc jegyzetei 1857 (Dolgozatok a palóc kutatás körében 1. — Eger 1975)
