Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Szeder Fábiánról és földijeiről, a palócokról
SZEDER FÁBIÁNRÓL ÉS FÖLDIJEIRŐL, A PALÓCOKRÓL Két évszázaddal ezelőtt, 1784. június 24- én a Hont megyei Csáb (ma Cebovce) községben született Szeder Fábián tudós tanár, néprajzi iró és nyelvjáráskutató. Arról a Szeder Fábiánról van szó, aki elsőként irt népismereti tanulmányt földijeiről, a palócokról. Dolgozata, mely 1819- ben a Tudományos Gyűjteményben jelent meg A’ Palóczokról címmel, néprajztudományunk első nagyobb táji-csoport tanulmánya volt, s a „szakirányú magyar néprajzi érdeklődés egyik elindítója lett”.1 Ezt követően már egyre több cikk, tudományos munka s utalás jelent meg a magyarság legnagyobb népcsoportjáról a palócokról is. De kik is valójában ők; honnan, mikor jöttek tájainkra; miből származhat maga a palóc megnevezés? Az idevonatkozó gazdag szakirodalmat Manga János tekinti át Palócföld2 c. kis- monográfiájában. Egyébként, ha igaz, Manga is a palócok leszármazottja. Az Ipolyság melletti Pereszlényben (ma: Pre- ■seľanyj született 1906-ban. Tanítóként kezdte pályafutását a közeli falvakban, s az ipolysági A Hét c. társadalmi lapban jelentek meg első helytörténeti írásai, néprajzi vonatkozású cikkei. Ezután a csehszlovák rádió magyar adásának első zenei szerkesztője lett, majd a balassagyarmati Palóc Múzeumot igazgatta. Később a Néprajzi Múzeum munkatársaként és a Néprajzi Kutatócsoport Folklór Osztályának vezetőjeként dolgozott Budapesten. Említett könyvének első fejezete a Mit írtak a palócokról címet kapta. Ebben Manga a kutatások eredményeit összegezi; szembeállítja az egyes nézeteket, s helyenként saját véleményét is kommentálja. Elsőnek talán Szeder Fábián munkájáról kellene szólnunk, de ezzel majd részletesebben foglalkozunk a későbbiekben. Szeder Fábiánt követően 1855-ben ferney János írt a Magyar Történeti Tár 1. kötetében bővebben a népcsoportról. Ö Anony- musra hivatkozik, aki „... egyszerű tollával bőven leírja, mikép egyesültek Kiovnál (KijevnélJ hétvezéreik alatt a Kunok (CumaniJ magyar őseikkel, mint jöttek együtt Pannóniába, hol és minő tájakon telepedtek meg; mely vidéken most már nem ugyan Kun, hanem palócz néven országszerte ismert magyar népfajra találunk”.3 Hunfalvy István huszonegy évvel később a Magyarság Ethonographiájában viszont azt írja, hogy bár a „palócz név tökéletesen azonos az orosz-szláv polovcz-val”, a palócok elődei mégsem Kijevnél csatlakoztak a magyarokhoz, hanem jóval később. így a „Palócz-betörés” sem előzhette meg a magyarokét. Pauler Gyula is azt az állítását cáfolja Anonymusnak, mely szerint a kunok, azaz a palócok Árpáddal jöttek volna be az országba. A beköltözést ő a Szent László utáni korra teszi. A magyarok megtelepedéséről c. könyvében az alábbiakat mondja: „.. . ami a palóczokat illeti: ott ugyan, a hová Anonymus a kunokat telepíti, Zemplén, Borsod, Heves sík vidékein, nincsenek többé palóczok, de nagyon valószínű, hogy az e vidékre dűlő Bikk, Mátra és beljebb eső Karancs hegységét e szomszéd síkság kabar lakói szállták meg, s hegyeik közt némi régi, naponként jobban tűnő sajátosságokat mostanáig megtartottak”.4 A palóc szót ő — mely a „vadásszal” lenne azonos — gúnynévként fogja fel. 1880-ban Pintér Sándor készített alaposabb dolgozatot őseinkről. Ö az eredetkérdés tisztázásához már a palócság „megismerését” is szükségesnek tartotta. Tanulmányában ezért részletesen vizsgálta Csáky Károly
