Irodalmi Szemle, 1984

1984/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet (3.)

möri Jenő Tamás szerkesztette Tűz címmel, s az ugyancsak emigráns Antal Sándor Nemzeti Kisebbségek (1922) címmel. Viszonylag hosszú időt ért meg a pozsonyi Toldy Kör által kiadott dilettáns szellemű almanach, az Oj Auróra (1922—1932). A csehszlovákiai magyar irodalom életében meghatározó szerepet betöltő lapok között a Képes Hét (1928—1932) említendő, mely a Prágai Magyar Hírlap mellékletének önállósításával keletkezett, valamint az 1929-ben, majd 1932—1933-ban megjelent Oj Szó. A Képes Hét szerkesztője Szvatkó Pál, az utolsó két hónapban pedig Győry Dezső volt. A harmincas években induló irodalmi és kritikai íolyóiratok közül a Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (Masaryk Akadémia) kiadásában megjelent Magyar Figyelőt (1933—1935) említjük, továbbá az Oj Munka (1931) kudarca után indult Magyar írást (1932—1937), a konzervatív szellemiségű Magyar Minervát (1930—1939), valamint a polgári demokratikus fórumként induló, később azonban a jobboldali ellenzéki pártok uszályába kerülő Tátra című folyóiratot. A konzervatív szellemű lapok sorát szaporította a Komáromban megjelenő Nemzeti Kultúra (1933—1935), majd az ugyancsak itt kiadott ismeretterjesztő és irodalmi folyóirat, a Magyar Vasárnap (1931, 1934— 1938J. Ez utóbbi a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) kiadásában jelent meg, elsősorban a falusi lakosság számára.

A polgári szellemű lapok közül a legjelentősebb a losonci A Mi Lapunk (1921—1932) volt. Ez a havonta megjelenő diák- és cserkészújság adott fórumot a prágai Szent György Kör főiskolás cserkészeinek. A Balogh Edgár vezette regösmazgalom a Sarló megalakításával létrehozta a haladó diákifjúság mozgalmát, melynek egyes tagjai később csatlakoztak a munkásmozgalomhoz, s aktívan részt vettek Az Út szerkesztésében. A losonci Indulás és a Sarló kezdeményezésére — 1928 júliusa és 1923 szeptembere között mindössze négy számban — kiadott röpirat, a Vetés sem tudott állandósulni. A harmincas évek második felében Prágában adták ki az Oj Vetés (1935) című röpira- tot, mely a prágai magyar főiskolások kiadásában egy haladó szellemű ifjúsági lap igényével készült. Forrás (1938) címmel a pozsonyi egyetemisták demokratikus szervezete, az Eötvös Kör jelentette meg a csehszlovákiai magyar ifjúságnak szánt kulturális folyóiratát, melynek két száma jelent meg. A harmincas évek végén a legjelentősebb magyar ifjúsági lapkezdeményezés a Kéve volt. A csehszlovákiai országos ifjúsági népfrontmozgalom, a Magyar Fiatalok Szövetségének a folyóirataként jelent meg 1937 januárja és 1938 szeptembere között. Ezek a baloldali szellemiségű ifjúsági lapkezdeményezések azt a célt tűzték ki, hogy egységbe fogják a csehszlovákiai magyar fiatalságot, „oly erőssé téve ezzel — írta a Kéve vezércikke —, hogy ne árthasson többé neki semmi vihar, semmi támadás”. A polgári jellegű kiadványok közül a legismertebb és legelterjedtebb gyermeklap a Komáromban indított Szivárvány (1929— 1938) volt, melyet Borka Géza szerkesztett és Harmos Károly illusztrált. A Tábortűz (1929—1938) című, klerikális szellemben szerkesztett ifjúsági lapot A Mi Lapunk ellen- súlyozására hozták létre, és a Csehszlovák Cserkészszövetség Magyar Tanácsának hivatalos lapjaként jelent meg.

Turczel Lajos szerint összesen mintegy hatszázötvenre tehető az a sajtótermék, mely a két világháború között Csehszlovákiában magyar nyelven megjelent. Az ijesztően nagy szám mögött persze a kisebbségi viszonyok rendezetlensége állott, hiszen a folyóiratok jelentős része tiszavirág életű volt, s a lapok példányszáma is (mai mércével mérve) alacsony, mindössze néhány ezer volt. A folyóiratok jelentős részét magánkezdeményezésből adták ki, s különösebb értéket nem képviseltek. A baloldali sajtó - - termékei közül elsősorban a Magyar Nap szerkesztése és színvonala emelkedik ki — a köztársaság megalakulásától kezdve állandó hatósági üldözésnek volt kitéve, sőt el volt tiltva az utcai terjesztéstől. Ennek ellenére harcosan védelmezte és terjesztette a szocialista eszméket, bátran fellépett a fasiszta eszmék terjesztésével és a fasizmus térhódításával szemben. Küzdött az osztály- és a nemzetiségi elnyomás minden formája ellen.

A könyvkiadás terén a szervezetlenség volt a jellemző kezdettől fogva a csehszlovákiai magyar viszonyokra. A kísérletek, kezdeményezések magánjellegűek voltak. Az intézményes könyvkiadás gondolatával az új államban először Komáromban foglalkoztak, 1920-ban megalakult az első országos kulturális csoportosulás, a Szlovenszkói Magyar Népszövetség. Később a Szlovenszkói Magyarok Szövetsége foglalkozott a gondolattal, működését azonban a hatóságok nem engedélyezték, így a szándék beváltása