Irodalmi Szemle, 1984

1984/5 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében

Katarína Lazarová Darázsfészek című regényét lényegesen szigorúbban értékeli. Sőt helyenként a regénynek azokat a jellegzetességeit is fogyatékosságnak véli, melyek a rohamosan átalakuló korabeli valóság égető kérdéseinek mélyreható bemutatását szolgálják, s így szükségszerűen szétfeszítik a regény hagyományos formáit. Véleménye szerint a regénynek nincs sem főhőse, sem egységes cselekménye, holott a valóságban a regény több szálon futó cselekménye és e cselekményszálak főhősei átfogó képet adnak a szocialista átalakulás és az egyre jobban kiéleződő osztályharc időszakát élő falu világáról. Fábry akkor sem találja fején a szöget, amikor Lazarovát a szereplők lélekrajzának eltúlzásával vádolja: Lazarová regénye a szocialista realizmus sínéin mozog, de néha átkanyarodik a pszichológiai regény vágányaira, ahol aztán a lelki problémákat az adottságokon túlmenő aránytalanságban kombinálja.34 Hiszen Lazarová legfőbb érdeme, hogy a szocialista átalakulás ellentmondásai híven tükröződnek szereplői. lelkivilágában, és így regényében előtérbe kerülnek az erkölcsi kérdések és lélektani vonatkozásaik.

Abban viszont Fábrynak van igaza, hogy a Darázsfészekben nem eléggé hiteles a mindennapok valóságának ábrázolása, aminek okát főként abban látja, hogy Lazarová időben nem tudott kellőképpen eltávolodni az ábrázolt eseményektől: Ma még nem lehet a faluról úgy írni, hogy az igaz regény legyen: egész és teljesség\ A regény mint teljesség: eredmény összegezés, kikristály osodottság. A mai faluvalóság viszont ilyen < ickvát stíc&n még nem oldódhat regénnyé,..55 A regény pozitívumai közé sorolja v szont, hogy ha cselekménye olykor egysíkúvá válik is, mégsem mondható semati- usnak, nincsenek benne fekete-fehér papirosfigurák. Végső soron a regényt társadalom- : rmáló és nevelő hatását tekintve hasznos műnek ítéli.

F.lbry a kertárs szlovák próza alkotásai közül Mináč Válaszúton című elbeszéléskötetet elemezve, Szövetkezeti novellák36 címmel megjelent recenziójában megállapítja, hogy e novellák nem érik el Mináč regényeinek színvonalát, mindamellett a javukra írja, hogy szerzőjük nem egyszerűsíti le a társadalmi problémákat, kerüli az olcsó szólamokat és a hagyományos megoldásokat.

Fŕbry Zoltán többször is bizonyságát adta annak, hogy céltudatosan foglalkozik a kortárs szlovák irodalommal, mely hasznos művészi tapasztalatokkal és megszívlelendő tanulságokkal szolgálhatott a magyar nemzetiségi irodalom számára. Ennek a céltudatosságnak a legnyilvánvalóbb bizonyítéka Harmadvlrágzás című hosszabb tanulmánya, melyben összegezi a csehszlovákiai magyar irodalom eredményeit. A szocialista realizmus és az élet igazságának nevében Fábry nyomatékosan követeli az ember jövőformáló törekvéseinek hiteles ábrázolását. Felhívja a figyelmet a magyar nemzetiségi irodalomban elterjedt néhány olyan káros jelenségre, mint a hurráoptimizmus, a kcnfliktusnélküiiség, az élet tényeinek és folyamatainak leegyszerűsítése. Ebben a vonatkozásban követendő példaként említi František Hečko és Vladimír M'.nác műveit: „Ezek a mai szlovák írók nem fektetik vállra a valóságot olyan szédítő gyorsasággal, mint magyar társaik. Birkóznak vele, markolják, próbálgatják minden oldalról, visszafutnak az időben .. .”37

A szlovák irodalom klasszikusainak művei közül Fábry figyelmét Kalinčiak Tisztújítása és Hviezdoslav Véres szonettjei ragadták meg. Ján Kalinčiak Tisztújítás című regényének elemzése lehetőséget nyújtott számára a félfeudális Magyarország társadalmi visszásságainak bírálatára, Hviezdoslav Véres szonettjei pedig kitűnő alkalomnak bizonyultak arra, hogy felemelje szavát a háború ellen. Fábry párhuzamot von Ady Endre és Pavol Országh Hviezdoslav bátor háborúellenes állásfoglalása közt, melynek mindketten azokban az években adtak hangot, amikor az írók többsége a háború szolgálatába állította tollát. Megemlíti a szlovák költő és Ady már ezt megelőző nézet- azonosságát a Duna menti népek sorsdöntő kérdéseit illetően, amely leginkább Hviez- dosiavnak a Magyar jakobinus dala című Ady-versre írt válaszkölteményében jut kifejezésre. E nézetazonosság közös nevezőjét Fábry a két költő azonos világnézetében látja. Szerinte Hviezdoslav Véres szonettjei a vox humana szlovák hangját idézik és dokumentálják, költőt, aki háborúban és háború ellenében ember maradt, azon kevesek egyikét, aki emberré gerinceseden az általános és szervezett embertelenségben,38

A szlovák irodalomról írt Fábry-cikkek és recenziók sorát az Éjféli mise című tanulmány zárja. Középpontjában Peter Karvaš azonos című drámája áll, mely az ún. Szlovák Állam egy „minden bűntudattól mentes” vakbuzgó családjának, a klerikális fasiszta