Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - Kulcsár Ferenc: Halottaim piros virága (vers)
-Anyanyelv, jámbor Jézus-fia vagy, keresztre van téve mindenegy szavad, s mi, akik az átkok oldását keressük, a vérző szókat a keresztről levesszük . .. (El vagyok veszve, mondom általad, s általad mondanom mindezt úgy szabad, amiként a vad a halálába fut — vércseppeket vetvén nyomában az út.) , .. Az édes szókat a keresztről levesszük, fájdalmas igéink kebelünkbe tesszük, melengetjük őket, s világ csudájára, ráhelyezzük gyöngén gyermekünk ajkára. Sirass, édesanyáin, míg előtted járok, Mert aztán sirathatsz, ha tőled elválok. Lesznek siratóim az égi madarak, Eltemetnek engem az erdei vadak. {Csak beszélek, mintha nem is volnék s a fegyverek közt zörgőn zakatolnék; öntöltő puska: ismétlem magam .. . És nő a körmöm közben és őszül a hajam.] „Nem írsz, anyám, a szívedre dér repült. Kezedre a gonosz, szádra vész települt... Pedig mint az isten, mindenhol ott voltál, hol fölzengett a forrás és a zsoltár . . .“ Anyám, anyám, gyújts gyertyára, Hozzád mönyök vacsorára! Fóraj nekem édes tejet, Apríts belé lágy kinyeret! Hadd ögyem egy víg vacsorát, Milyet édösanyám csinát. Hallgatni téged .. . Hallgatni benned a vér vörös sikoltását, idegrendszerem titkos szélzúgását: mint értelmem a kék glóbusz vizeit, dombjait, átvilágítja lelkem úszó ködföltjaid. Ösztönöm és vérem virág-rengetege, teremtésem első üzenete, öntudatlan, egyetlen sikolyom, napba néző, vérző virágszirom, •ó, anyanyelv, óriás anyaméh, végső menedék! Kiáltozásom, kiátkozásom meghallgatója, van-e még hitem, te kiálts, vallani rólad? Van-e már hitem vallani rólad?
