Irodalmi Szemle, 1984

1984/4 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Kritikai gondolkodás és értékrend

Alabón Ferenc

KRITIKAI GONDOLKODÁS ÉS ÉRTÉKREND

(Jegyzetek irodalmi kritikánk helyzetképéhez)

A SZELLEMI TÁRS VÉLEMÉNYE

A kritikusi munka természete és a kritikus alkata szerint többféle típust különböztethetünk meg, de véleményünk szerint valamennyire vonatkozik az a feladatmeghatározás, hogy a műbíráló legyen kritikusa, szellemi társa, ösztönzője és propagálója kora jelentős művészeti áramlatainak, jelentős alkotóinak és tehetségeinek, de legyen kifejezője (a maga módjánj a kor fontos igényeinek, központi irodalmi problémáinak is. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy jelentéktelen eszmeiséghez és funkciótlan „esztétizmushoz” kapcsolódva nem lehet jelentőset alkotni a kritika műfajában sem. Viszont az sem igaz, hogy aki jelentős kérdésekhez közelít, az magától értetődően figyelemre méltót is alkot. [De a művészi alkotásról lehet jelentőset mondani: a szellemi nagyvállalkozás feltétele a jelentős szellemi teljesítménynek, s ez igaz író és kritikus esetében egyaránt.) Ha a kritikus a kor lényegi problémáihoz nyúl, akkor még az esetleges „tévedésein” is átviláglik a lényeg igazsága. Fontos tény, hogy a kritikának egy irodalmi műből (esetleg elvont módszerekkel is) kibontott írói magatartást nem lehet függőben hagyni, azaz valamilyen módon sem ellene, sem mellette nem foglalni állást, mert így a mű társadalmi értékéről nem sokat mond a kritika. A mű a kritikus számára élmény kell hogy legyen, azonkívül a múlt-jelen-jövő viszonylatai között létező eleven alkotás és nemcsak egy „leírandó” objektum.

A kritikának figyelembe kell vennie a műalkotás társadalmi-történelmi vonatkozásait és lehetséges hatását is, de nem lehet elég csak az etikai szempontokból fakadó puszta létezés programjának igényénél maradnia. Tőzsér Árpád véleménye szerint: „... a bírált mű struktúráját szemléljük és értékeljük a társadalom struktúrájában, múltunk és jelenünk hagyományainak és mai szellemiségünk folytonosságában, mert ellenkező esetben évtizedek múlva mi is a semmire építkezés s a Prokrusztész-ágy módjával vagy a steril esztétizálás minősítésével találjuk szemben magunkat. S váljunk a kritikai gondolkodás házigazdáiból a kritikai gondolkodás művelőivé — a ház s a ház jövője érdekében.” (A kritika a ház jövője)

A kritikus véleménye arra hivatott, hogy közvetítsen az irodalmi élet, a közönség és a kulturális irányítás között, s az irodalom önismeretében, a hielyes értékrend kialakításában töltsön be feladatokat. így szintetikus jellegű, mely az esztétikai normák rendszerét a kritikusi személyiségben alakot öltő művészi fogékonysággal és ízléssel