Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Dobos László: Sodrásban V. (regényrészlet)

napja, egy árnyalattal minden kopottabb lett: az otthoni nagyszoba, a karácsonyt templom, a betlehemes kisjézus. Elvira jelen volt, szeme, szája. Mosolygott és nézett.

Hónapok múltán jutott csak a fiú füléhez: Elvirát a fürdőszobában rajtakapták egy" szerelővel... Vádként csak frázisok jöttek a fiú szájára: polgári erkölcs ... Kispolgár, akit irtani kell.

Gyönyörű, tiszta leveleket küldözött egy messzi falu iskolájából Elvira: tisztességes vagyok hozzád és becsületes, írta; ha akarod, várok rád. Csupán egy sort írjál, nekem ez elég.

Sohasem válaszolt a lány egyetlen levelére sem.

S mi lett volna a sorsom, ha mégis? Ha nem engedem el a kezét, milyen futás lett volna belőle? Az is lehet, hazugság volt, amit terjesztettek róla. Elvira egész lényében benne volt a magasság, akarásában vagy legalább reményeiben. Ű nem eljutni akart valahová, hanem ott lenni... Lehet, hogy ez a szép nőket megillető jog. Nem ismerte ezt a jogot a fiú ... Szerelemmel nem tudtam felérni, másként meg nem lehetetett.

(Folytatjuk)!

Equinox, kő, fém, 1983