Irodalmi Szemle, 1984
1984/4 - NAPLÓ - Szénássy Zoltán: Körösi Csorna Sándor és Jakabos Ödön
pest, Belgrád, Szófia, a bolgár—török határ volt. Eddig szólt érvényes vonatjegye. Innen már viszontagságos volt az útja. Az Arab-tenger partján román gyárépítő munkásokkal találkozott, akik összeadták a hajójegy árát, a nyolcvanöt dollárt. Tíz napig tartott az út Bombayig. Jakabos Ödön az időt a hajón is hasznosan töltötte. Alkalma volt gyakorolni/ a hindu nyelvet, és közben megtanulni hindu módra enni, földön ülve. Indiát keresztül-kasul bejárta. Ezer veszély közepette, ismerte meg ezt a titokzatos birodalmat. Vándorlásának félidején írta egy barátjának: „Indiai tartózkodásom 75. napján indulok, hogy Dardzsilingbe is eljussak! Időnként egyedül érzem magam, de fez a túra most ipár nem magánügyem, sokkal többen van- hak mögöttem...” Ehhez a vállalkozáshoz a fizikai erő kevés lett volna. Lelkierő, mélységes hit és önfeláldozás kellett hozzá. Ugyanaz a mozgató erő, ami Körösi Csornát hajtotta. Erről így vallott: „Valakinek előbb-utóbb végig kellett menni azon az úton, amelyen a háromszéki tudós végigment a múlt században . .. Kis eltéréssel követtem útját. Csak a kényszer vitt Egyiptom és Libanon felé — kolerajárvány miatt. Bagdadig azonos volt az utunk. Hazafelé jövet is pontosan megegyezett irányunk; Lahore, Afganisztán, Perzsia, Törökország és a Balkán. Az ő útján jártam Indiában is.” 1973. február 20-án érkezett Dardzsilingbe. Három rúpiáért meghált egy pinceodúban, hogy testileg és lelkileg kipihenten indulhasson a nagy találkozásra — Körösi Csornával. Másnap, kerti szerszámokkal felszerelve a temető felé indult. Magával vitte azt a maréknyi földet, ama- lyet a nagy diófák alól. Csomakőrösből hozott. A dardzsilingi sírkert a hegyoldalban terül el, teraszosan kiépítve. Körösi Csorna sírját az első teraszon találta meg. Ráhelyezte a virágkoszorút, amely- lyel az előző napon avatták hinduvá. A sírról feljegyzett minden adatot, pontosan megmérte fekvését, és a nyolcszögletű emlékmű méreteit. A sírt rendbe tette, kigyomlálta, felgereblyézte, és búcsúzóul rászórta a hazai földet. A kis tasakot, amelyben a hazai földet hozta, megtöltötte rögökkel Körösi Csorna Sándor sírjáról, jakabos Ödön így emlékezett vissza erre az eseményre: „Tizenegy órakor indultam el, hogy a sírhelyet megkeressem. Sokan megbámulták szép székely ruhámat, senki sem tudta kitalálni, milyen nemzetiségű vagyok. Féltizenkettőkor a sírhoz értem, megkoszorúztam. Ennyire voltam képes, no meg arra, hogy azt a maréknyi földet elhozzam ide. Körbefényképeztem az emlékművet minden oldalról és minden távolságról. Százharminc nehéz és kilátástalan nap nem bírt megríkatni, és akkor potyogtak a könnyeim...” Körösi Csorna Sándor síremlékének szövege: Idegenben elhalt néhai Csorna Sándor nagyhírű tudós emlékére Csomakőrös szülőközségtől 1910. A szülőfalu emléktáblája alatt 15 X 15 cm-es nikkellemezen Juhász Gyula sorai olvashatók: „Székely hegyekből messze Ázsiába / Az őshazába vándorolt ki ő / Feje felett a vén Himalája / Tán öregebb, mint maga az Idő.” (Körösi Csorna Sándor emlékére Bodó Ferenc és neje, Borbála.) Jakabos Ödön három napot töltött Dardzsilingben. Ez alatt az idő alatt naponta kiment a temetőbe. Dardzsilingből Kalkuttába indult, meglátogatni az Ázsiai Bengáli Társaság könyvtárát, ahol Körösi Csorna Sándor öt évig volt könyviáros. Jakabos Ödön feljegyzéseiből idézünk: „1973. március 14. Néhány felvételt készítettem a székház régi és új épületeiről, valamint Körösi Csorna szobráról és a lépcsőházról, ahol szobra áll. Tegnap még úgy gondoltam, hogy holnap elutazom, de ma újabb érdekes anyagra bukkantam. Többek között le fogom másolni angol eredetiben Körösi Csorna Sándor halálának körülményeiről szóló teljes szövegű jelentést. Két hétig szabadon jártam a könyvtárban. Sorra vettem a Társaság folyóiratait, amelyekben Csorna 1831-től 1842-ig csaknem minden számban közölt. Százötven oldalnyi anyagot másoltam ki s hoztam haza.” Jakabos Ödön ezerötszáz felvételt készített útjáról, és több mint ezernégyszáz feljegyzést állított össze. Majdnem tíz hónapig tartó „zarándoklásáról”, élményeiről kiadásra szánt naplót vezetett. Hazatérése után, tarisznyájában a dardzsilingi hantokkal, ismét felvette székely ruháját és legyalogolt Csomakőrösre, hogy feltöltse az egykori Csoma-portán a diófák alatti kis gödröt. Jakabos Ödönt otthon mindenki meghatottan fogadta. A sajtó is méltatta munkáját. Körösi Csorna Sándor nevéhez, munkásságához Jakabos Ödön nevét is fel kell jegyeznünk. Jakabos Ödön 1979 szeptemberében halt meg, fiatalon. Könyve, az Indiai útinapló 1983-ban jelent meg a Kriterion Könyvkiadónál. Szénássy Zoltán
