Irodalmi Szemle, 1984

1984/4 - NAPLÓ - Szénássy Zoltán: Körösi Csorna Sándor és Jakabos Ödön

Csorna valószínűleg itt kapott maláriát, és már betegen érkezett a Mont-Everest lábánál fekvő Dardzsilingbe. 1842. április 11-én halt meg maláriában.

Élettörténetéről keveset tudnánk, ha a szabáthui határállomáson nem íratják meg vele életrajzát, amelyet Lóczy Lajos, a világhírű magyar földrajztudós talált meg Kalkuttában, az Ázsiai Társaság folyóiratában.

A Kennedy századoshoz 1825. január 28- án írt emlékirat (életrajz] szövegét a Keletkutatás című tudományos folyóirat 1874-es száma közölte.

Sírjánál a Bengáliai Ázsiai Társaság emelt emlékoszlopot. Az emlékoszlop fényképét Széchenyi István aranykeretbe foglalta, és ereklyeként őrizte íróasztalán. A kép keretére pedig a következő szöveget vésette: „Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve, Körösi Csorna Sándor, bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” Széchenyi sorai kerültek a Magyar Tudományos Akadémia márványtáblájára is, amely a szülőfalu emléktáblájával együtt 1910 óta magyarul is őrzi Dardzsilingben Körösi Csorna Sándor emlékét.

2.

Marosvásárhelyi kollégáim hívták fel figyelmemet Jakabos Ödönre. „Ha Kézdivá- sárhelyt jársz, feltétlenül keresd fel Jakabos Ödönt. Most jött haza gyalog Indiából, és egy marék földet hozott Körösi Csorna sírjáról” — mondták ismerőseim. Először nem értettem meg a hőstett lényegét. Ezért kérdéseimmel ostromoltam erdélyi kartársaimat: Hogyhogy gyalog jött Indiából? Ki ez a Jakabos Ödön? Mi célja volt a marék indiai földdel? Megtudtam, hogy Jakabos Ödön megszállottja a Körösi Csoma-témának, Körösi Csorna Sándor életének, munkásságának jó ismerője és csupán kegyeletből járta végig azt az utat, melyet Körösi Csorna 1819—1842 között tett meg. Jakabos Ödön útját ugyanúgy gyalog tette meg, illetve alkalmi közlekedési eszközzel, mint annak idején a nagy nyelvtudós. S a marék földet azért hozta Dardzsilingből Székelyföldre, mert Csomakőrösön a diófák alatt fel kellett töltenie azt a gödröcskét, amelyből hiányzott az Indiába elvitt hant. Jakabos Ödön tehát nem üres kézzel indult el Székelyföldről, és érkezett haza Indiából. Barátaim nagyon felcsigázták érdeklődésemet, és alig vártam azt a pillanatot, amikor kezet szoríthatok a székely vándorral.

Kézdivásárhelyt, a kis városka főterén álltunk meg. A főtéren Gábor Áron, a legendás hírű 1848-as tüzér őrnagy szobra áll. A városkában működött valamikor a székelyek ágyúöntő telepe. A főtéren hamar útbaigazítottak, hiszen mindenki ismeri a Jakabos portát. Csakhamar a Bem Józsefről elnevezett utcában álltunk meg, a kettes számú ház előtt. Csöngetésemre Jakabos Ödön édesapja nyitott ajtót. Elmondta, hogy fia Kolozsvárra utazott, bemutatni a Körösi Csoma-anyagot az egyetemen. Jakabos Ödön este jött meg Kolozsvárról. Találkozásom a fiatal utazóval nagy élmény volt.

Jakabos Ödön sovány, középtermetű, aszketikus típus, barnára cserzett arcbőrrel, mély, parázsló szemekkel, fekete haja erős akaratot sugárzó arcot keretez. Rögtön a téma közepébe vágva tettem fel a kérdést: igaz-e, hogy gyalog járta meg Indiát? Igenlő válasza után megkértem, mondja el utazásának indítékát. Indiai módra — gyékényre ülve — karját keresztbe fonva, mint egy Buddha-szobor, kezdett el beszélni.

Már gyermekkorában felfigyelt az egyik szomszédos utcára, amelynek a neve Körösi Csorna Sándor utca volt. A könyvtár- oan sok érdekes olvasnivalót talált Körösi Csorna Sándorról. Ez az élmény elevenen élt benne egészen felnőttkoráig. Harmincéves volt, amikor megszületett a nagy elhatározás: végigmenni Körösi Csorna Sándor útján és leróni kegyeletét sírjánál. Megindult az előkészítő munka —■ levelezése hat nyelven, Elő-Ázsia és India államaiba. Itthon pedig hatalmas gyaloglásokat tett. Előbb Romániát járta be keresztül-kasul, majd következtek a szomszédos országok. S amikor már hétezer kilométert legyalogolt, elindult India felé, zsebében öt dollárral. Az út kétszázhatvanhárom napig tartott. Húszezer kilométert tett meg gyalog, autóstoppal, teveháton, hajóval, vonattal, elefántháton, mikor milyen szerencséje volt. Elő- Ázsiában beállt mohamedán zarándoknak, Indiában három alkalommal avatták hinduvá.

1972. október 15-én, vasárnap, hajnalban indult el otthonról. Útvonala Buda353