Irodalmi Szemle, 1984

1984/4 - Ozsvald Arpád: Kódexlapok, Polüphémosz, A füvek se kérdik (versek)

papok, főnökök parancsára, világnak szégyenére, hiába égett a máglya ... valaki mindig elrejtett egy-egy eretnek könyvet, remegő szívét belétakarta, valaki mindig ott állt a hunyó máglya közelében s a megperzselt oldalakat a tűzből kikaparta.

III.

Utasítás a könyvkötőmesternek.

Több cifrát, virágot, gyöngyöt, dús aranyozást, mester, a sarkakra csillogó rezet!

Legalább a külseje legyen

szép a könyvnek,

ha már a belseje mit se ér!

IV.

Kérés a miniátorhoz.

Egy kék madarat a kőcsipkék közé,

— tegnap hallottam a kertben énekelni. Egy fehér kezet, piros rózsaszállal, ahogy a gótikus ablak párkányán pihen. És kupát is fess, teli vörös borral, hogy viduljunk veled,

ha szomjúság gyötör.

V.

Kolofon.

ím, bevégezé Vízöntő havában P. magister gyarló krónikáját.

Vállát a köszvény, szívét a kétség kínozza egyre — készül a sötétség, de mégis szép reménnyel köszönti újra kegyes Olvasóját.