Irodalmi Szemle, 1984
1984/4
Koós István fafaragványai Varjak és galambok ülnek ablakom előtt a kerítésen. Kopár gallyakon madarak gubbasztanak. Néha fel-felszállnak, ide-oda röpködnek, és se nem szomorúak, se r ,m vidámak. A varjak: varjak, a galambok: galambok. Szemlélődöm — ilyen-olyan hangulatban; szomorúságra, vidámságra nincs okom. Szemlélődöm és gondolkodom. Mire újra kinézek, látom, csupasz ágak meredeznek az ólomszürke égre. A madarak közben elrepültek. S vajon milyenek most a fák? így, az ólomszürke ég alatt? Kopárak, árvák, elhagyottak,vidámak, szürkék, szomorúak? A fák: fák. Milyen fából faragod dolgaidat? Kérdezem Koós Pistát, hogy valami fontosnak tűnő dolgot kérdezzek. Többnyire gyümölcsfából: cseresznye-, eper-, körte- és diófából. Szeretem, ha a teimészet besegít, és egy kis módosítással izgalmas formákat siket ül léti elhoznom ... Egyik fő törekvése, saját vallomása szerint: „Megpróbálom emberré varázsolni a diófát, mely mindig a családhoz tartozott, kertünk közepén állva.“ Talán ez a „különös szemlélet és művészi törekvés jellemzi legjobban a most 31 éves Koós István művészetét. Rimajánosi születésű, jelenleg Rimaszombatban él orvosnő feleségével és pár hónapos fiával. Mondhatnám úgy is, a képzőművészetek megszállottja: a fafaragáson kívül rengetegei fest és rajzol. Élete álma, hogy képzőművészetet tanulhasson, eddig teljesületlen maradt. Egy azonban biztos: őstehetsége olyan kitai- tással és szorgalommal párosul, hogy a jövőben is sokat hallhatunk még róla. ^ . . .... Mire mindezt elgondolom s leírom, latom, a madarak visszajöttek. Már a gallyakon tollászkodnak a felhők közt áttörő tél végi napsütésben. Bettes István Áprilisi számunkat Koós István műveivel illusztráljuk. A jényképeket Borzi László készítette.
