Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - KRITIKA - Zeman László: Megfelel tét ések és korrespondönciák

tetőn, Három angyal, Dániel éneke, Cigány a siralomházban, A mandarin réme, Isten gyertyája, Holt próféta a hegyen, Vers a csirkeház mellől, Tremolo, Intelem vezeklésre, Ősz és tavasz között, Balázsolás.

25. í. m. 243—4.

26. i. 772. 300 és kk.

27. J. Soltész Katalin: Babits Mihály költői nyelve. Budapest, Akadémia Kiadó 1965, 52—3.

28. Vekerdi József versus senariusként törzskönyvezi (Antik versformák a modern magyar lírában. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXIII, 1969, 4, 439); a Balázsolással kapcsolatban rámutat arra is, hogy a kötetlenebb antik formák modern versként hatnak (uo. 440).

29. Hankiss, E., szerk., Formateremtő elvek a költői alkotásban. Budapest, Akadémiai Kiadó 1971.

30. Részletesebben lásd E. Soltész Katalin i. m. 73 és kk.

31. Lásd: Babits Mihály — Magyar irodalom. In: i. m. 360.

32. Csukás István: A modern magyar Ura szlovák fogadtatása című forrásértékű tanulmányában (In: A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1964, Első rész, Szeged 1964, 101—115) kitér a fordítások értékelésére is, és számos helytálló megállapítást tesz. Olykor azonban a fordítások szójelentéseinek értelmezése, illetve visszafordításuk magyarra tévesztésen alapszik. Szembetűnően a Cigány a siralomházban beniaki fordításával kapcsolatban (í. m. 103—4; na perách — „toliamból"), az értelmezés — korrekcióként — a tanulmány szlovák nyelvű fordításából kim:árult , az alkalmazott szóalak (na pere) ott is nyelvi hiba (vö. Déjiny a národy '. Liteňrné-histőrieké studie o Československo—maďarských vzta- zích. Praha, Nakladateiství Československé akadémie véd 1965, 227).

33. Lásd Dante fordítása című tanulmányában (Esszék, tanulmányok 1., 274—5).

34. Többek közt Babits „Magyar ritmus’’ tanulmányának a „jambus fejlődése a szabad vers felé” jegyében, amely egyáltalán nem „magyar specialitás”, hanem a 20. századi szlovák lírában is érvényesülő metrikai jelenség (Esszék, tanulmányok 1., 741).

35. J. Soltész Katalin a dantei hatás lehetőségére hívja fel figyelmünket (i. m. 104).

36. V. Kondrót a Május huszonhárom Rákospalotán fordításában megszüntetve a klasz- szikus allúziót, a versformát prózaszerű szabad versbe írja át. Megjegyezhetjük: a magyarban a disztichonforma is közrejátszik abban, hogy a vers zárósorát (!) Kölcsey „Hass, alkoss, gyarapíts”-ával asszociáljuk, s a — Másnak: „Ajkaidon kopott szó lett a szabadság! / s szíved zsarnok volt,...” sorok mintha Kölcsey Zsarnok című versének kezdősorait idéznék.

37. i. m. 105.

3S. Vö. Karátson, i. m. 265.

39. Egyébként az igevonzat ilynemű „licenciái” átültethetők, s a fordítók általában másolják is őket (lásd az idézett Tóth Arpád-i példának cseh fordításában „nad- chnou se v lidi” [Velká generace, 218]; igaz, a ráfigyelő fordító a jelentésváltozást inkább az ige kicserélésével valósíthatná meg ...).

40. Vö.: Barta János: A sokarcú költő. Alföld, 34, 1983, 11, 40.

41. Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő — Vázlat Babitsról. Kortárs XXVII, 1983, 12, 1865.

42. József Attilára vonatkozólag lásd — Scheiber, S., József Attila istenes verseinek tárgy- és képzettörténeti háttere. Irodalomtörténeti füzetek 19, Budapest 1946; Bencze Lórántnák József Attila Betlehemi királyok című versének elemzésében kifejtett magyarázata a tömjénről Babits Csillag útónjában lírai szövegként jelenik meg (vö. Bencze, L., József Attila: Betlehemi királyok [1929] Irodalomtörténeti Közlemények LXXX, 1976, 3, 121—126).

43. Baránszky Jób László: Babits „impresszionizmusa” és „szimbolizmusa”. Oj írás, XXIII, 1983, 11, 33.

44. i. 772. 190.