Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - Dobos László: Sodrásban V. (regényrészlet)
— Jó reggelt — mondja a férfi. — Az ágyat — hallja köszönés helyett. Már igazítja is a lepedőt: paplan, párna, vastag pokróc az ágytakaró. Az asztal az asszony dolga, a székeket a másik teszi helyükre... A mozdulatok egyre gyorsabbak: egy pillantás a szekrénybe, az asszolny idegesen tolja félre a dolgozatfüzeteket, hogy helyet szorítson a pizsamának és a fehérneműnek, amaz a mosdóvizét önti ki, megöblíti a tejescsészéket, a vizet az ablakrácson loccsantja ki; zakó. nyakkendő, táska: az asszony már a kijárati ajtónál áll, ő mindig hamarabb készül el. — A szentségit... — Siess ... — Siess, futólépés, rám ég a gatya. Pontban hétkor Mole néni ismét hosszan csenget, ez is nekik szól. Ez már a riasztás. Az asszonyt a vaskapunál éri el, már az iskolai kulcsokat fogja, a férfit idegesíti a percekre kiszámított Idő, ingerük a rövid felszólító szavak is, a parancsoló siettetés, mint az iskolában: a régi tornaórák hangja: leülsz, felállsz, fekvőtámasz, rossznyavalya, az asszony halkan, határozottan előmondja a tennivalókat: — Aprópénz? Kapkodva kotorász a zsebében. — Nincs. — A trafikban váltsál egy ötöst. Nem tudnak egyszerre lépni, az asszony egyenletesen tempóz, a férfinak hosszabb a lába, így ha rendesen lép, előbbre van, ha igazodik, kapkodva, nevetségesen megy, ezért inkább lemarad egy fejhosszal, az asszony így visszafelé beszél hozzá. A háromablakos ház előtt — ismét egy csengetés — a férfi hátrakapja fejét. Semmi. Mole néni fogatlan száját képzeli, mosolyát, mikor a csengő fekete gombját nyomja. — Neked jó, te nem utazol, minden helyben, odaállsz a gyerekek elé, és kezdődik a nap. De hova menjek ilyenkor? A szellemi élet még zárva, könyvtárak, minden. — Olvass, ülj be az orvoskertbe, jó nagy padok vannak, reggel is lehet olvasni, nem? Foglald el magad, a pedagógia azt tanítja, a napnak ez a legproiduktívabb része. Iskolapad, iskolás szájbarágás, gondolja a férfi, de nem válaszol. A posta előtt még egyszer a csengő, halkabban már, de alattomosan: Mole néni most dobja utánuk az utolsó követ, ez a kiűzetésük jele; a csengő, iskolacsengővel űzetünk le a vaságyról; megrándul szinte, nyújtja lépteit a megálló felé. A busz nincs tele, diákok, asszonyok, néhány tisztviselő-féle; a kalauz szőke, nagyorrú ember, minden megálló előtt elsüt valami ízetlenséget vagy politikai tréfát. Aki 'ért szlovákul, annak megenyhül a szája széle, aki nem, néz csak ki az ablakon. Azon tűnődik most, hogy ő tulajdonképpen a felesége meztelenségét alig is látja. Reggel rohanás, este félhomály, lefedik az ablakot, sötétítenek, kendőt terítenek az asztali lámpára is , .. A városban a kirakatokat bámulja, valami alkalmas dolgot keres, aztán a sokféle áru összezavarja gondolatát. Acsorog, cselleng, sorra veszi a várdsnak azokat a helyeit, ahol a reggeli órákban tartózkodni lehet. Beáll egy sörözőbe, a sör olcsóbb, mint a tej. gondolja, olcsóbb a tojásos kenyérnél is, és reggel jó az a kis enyhe mámor ... A csehektől tanultuk ezt, tőlük származik a reggeli sörivás szakása. Utána megeszik egy pacallevest, ezt is a csehek hozták ide, az erős, fűszeres reggeli levest ... A kettő együtt furcsa jó érzés; egy korsó sör s egy pacalleves; megmosor lyogja magát. Most Fedeles helyén könyököl, néhány hete ismerkedett meg vele, újságíró, szerkesztőhelyettes, reggelenként ez a törzshelye. — Régóta figyeltek én téged, pajtás — így szólította meg. — A magamfajtát a szagáról is megérzem, pajtás. — Mély, kettőzött magánhangzókat ejt Fedeles, ha fontosat akar mondani, a szája széle is kifordul. — Te Is vidékről jöttél, lentről, látom én, pajtás, az én szemem nem csal, pajtás ... Én ideállok, és csak nézek, az arcokat, mennyi szempár, a csapos kezét nézik, a korsókat meg a sört, ezt már megfigyeltem... Ez nagyon jó megfigyelőhely, lélektanilag figyelek: a szemeket látni jól meg a kezeket, az ilyen kocsmában azt kimutatják... Nekem ez élmény, pajtás,... Gorkij is mennyit jött-ment... Most nincs itt Fedeles, hiányzik is, ebből a zsongásból kiemelkedik a hangja, valahogy összeköt ezzel a társasággal. Csak a szeme bánt, ha velem szemben áll, követi
